Zöldellő sivatagok, pálmák a sarkvidéken

David Greenwood paleobotanikus évtizedek óta gyűjtögeti Ausztráliában a megkövült növényeket ebből a korszakból, nemrégiben a Connecticuti Egyetemen dolgozó kollégája, Tammo Reichgelt, s további szakemberek segítségével rekonstruálta az ősi melegházi klíma ausztrál növénytakaróját. A munkáról a Paleoceanography & Paleoclimatology szakfolyóiratban közölt tanulmányuk számolt be.

Az eocénban, úgy 55-40 millió évvel úgynevezett melegházi körülmények uralták bolygónkat, pálmák nőttek az északi és a déli sarkvidéken, a ma sivatagos területeket, amilyen Ausztrália is, dús erdőség borította. Mivel a növények eltérően viselkednek a különféle klímaviszonyok közepette, a kövületeik kiváló lehetőséget adnak a múltbéli körülmények vizsgálatára. A kutatók most a növényzet növekedése és a csapadékviszonyok közti összefüggéseket vizsgálták meg, és hasonlították a mai körülményekhez. A kövületek segítségével egy igen részletes kép születhetett az eocén melegházi viszonyairól.

„Ha egy növénynek nagyok a levelei, akkor sokat párologtat, és ha erősen süti a nap, el fog fonnyadni, majd el is pusztul, amennyiben nem kap elég vizet” – mondta Reichgelt. Ha tehát nagy levelű növényi fosszíliákat találtak, tudni lehetett, hogy se száraz, se hűvös nem volt a hajdani élőhelyén. Az efféle alaktani jellegzetességek árulkodtak a növények egykori életkörülményeiről. A növénytakaró összetétele szintén árulkodó, más klímát kedvel például a tölgy és a bükk alkotta erdő, és mást a tűlevelűek.

A rekonstrukció alapján Ausztráliában az eocén idején a kontinens belső régiói is igen bőséges csapadékot kaptak, a kontinens déli, ma sivatagos részét dús erdőségek borították, s ezek a mai Új-Anglia (USA) erdőségeihez hasonló produktivitásúak voltak. Jelenkorunk északi féltekéjének 40-60. szélességi körei közt óriási erdők vannak (gondoljunk Szibériára, Kanadára), ám a déli féltekén e régióban nincsenek kiterjedt szárazföldek, így ez az erdős terület is hiányzik. Az eocénban azonban még idetartozott Ausztrália is, és ezért a jelenleginél többször nagyobb volt a szénmegkötése is.

A kutatók hozzátették, hogy az eocén jobb megismerése, megértése a mai klímaváltozás előrejelzésében is hatalmas segítséget ad, hisz sok szempontból az akkori viszonyok felé robogunk (ám az eocénban lezajló változások sokkal lassabbak voltak). „Hasonló adatbázis áll rendelkezésünkre a növényi kövületekből világszerte, így a most alkalmazott módszerekkel kideríthetjük, globálisan miként viselkedett a bioszféra” – tette hozzá Reichgelt.