A táguló fekete lyuk illúziója és a pupillareflex

A képre nézve a legtöbb ember úgy látja, mintha a középütt lévő nagy fekete „lyuk” mérete folyamatosan növekedne, s mi magunk épp e lyukba zuhannánk bele. Egy új, norvég kutatás szerint az emberek 86 százaléka érez így, ám ők olyannyira, hogy a „növekvő sötétség” miatt még a pupillájuk is elkezd tágulni, ahogy a képre néznek, pont úgy, mintha valóban sötét helyre igyekeznének.

A Frontiers in Human Neuroscience szakfolyóiratban közölt tanulmány szerint ez azt jelenti, hogy a puppillánk arra reagál, ahogyan érzékeljük a fényt, még akkor is, ha az csak illúzió, s nem csupán a szembe jutó energia kérdése. Vagyis a pupillareflex, ami a fény várható változásai tükrében összehúzza vagy kitágítja a pupillánkat, nem is a fizikai valóságtól, hanem attól függ, ahogyan a környezetünket észleljük. A kutatók szerint a „lyuk” elmosott határvonala fejti ki ezt a dinamikus hatást, vagyis azt az érzetet, mintha az ember a sötétség felé haladna.

A vizsgálatok során a kutatók 50 egészséges, jó látású nőt és férfit kértek meg arra, hogy nézzék meg az optikai illúzió képét, úgy, hogy annak hátterét a szivárvány színeiben és fehérben is bemutatták. Miközben az emberek az illúzió képeit nézték, műszeresen követték a szemmozgásukat, illetve a pupillájuk méretváltozását. Kontrollként az illúzió képeinek fényerőben és színben azonos, de a kérdéses ábrát nem mutató keverékeit látták.

Az eredmények szerint azok körében, akik (ez ugye 86 százalék volt) látták a „táguló fekete lyukat”, jelentős eltérések voltak abban, milyen mértékű volt az illúzió hatása, és az, mennyire vélték erősnek az illúziót az alanyok, egyenes összefüggést mutatott azzal, hogy mennyire tágult ki a pupillájuk.

Vannak persze még izgalmas kérdések: akik nem érzékelik az illúziót, azok miért nem? Vajon az állatok közt vannak-e, amelyek érzékelik? Az azonban teljesen bizonyos, hogy a pupillareflexünk nem egy egyszerű mechanikus folyamat, mint ahogy például egy fotocellás ajtó kinyílik, hanem összetett, a percepciót magában foglaló irányítású, és a kutatók szerint érdemes volna feltárni, hogy más illúziók esetén miféle hasonló, élettani, testi változások következnek be.