A brazil csirkék gyógyszerrezisztens szalmonellája

Brazília a világ legnagyobb baromfihús-exportőre. Egy angol vezetésű nemzetközi kutatócsoport arra volt kíváncsi, hogy vajon a brazil szalmonella-variánsok másutt mekkora részt tesznek ki a fertőzésekben. A Quadram Biológiai Kutatóintézet ismertette a PLOS Genetics szakfolyóiratban közzé tett, genetikai elemzésen alapuló kutatási eredményt.

A vizsgálatok feltárták, hogy a csirketartás változásai miféle átalakulással jártak a szalmonella-baktériumok körében, s azt is, hogy gyógyszerrezisztens baktériumokat találtak a húsokban, bár jelen pillanatban ez még nem okoz egészségügyi gondot az importőr országokban. A felfedezés rávilágít a közös egészség szemléletmódjának fontosságára, amelyben az emberek és az állatok egészsége és a környezet közti összefüggéseket vizsgálják, különösen a globális élelmiszer-ellátó láncok esetében.

A kutatók egy hétéves időszakban végeztek folyamatos baktérium-génvizsgálatokat, a brazil csirkék rutin ellenőrzésének részeként, majd az eredményeket összevetették a Nagy Britanniába és más európai országokba érkező brazil csirkehúsok, valamint emberek és európai eredetű baromfi szalmonelláinak génvizsgálati eredményeivel.

2003-ban kezdték el oltani a brazil baromfiakat szalmonella ellen, és ugyanekkor vált nagy fokúvá az antibiotikumok használata is az ágazatban. E két tényhez kötik a kutatók azt, hogy a megismert több tucatnyi brazil szalmonella-variáns egy 2006-os közös ősre vezethető vissza, s e két beavatkozás hatására változtak meg a szalmonellabaktériumok variánsai. A két, ekkor dominánssá vált változat genomja elárulta, hogy jelentősek az antibiotikum-rezisztenciát biztosító gének bennük, és az antibiotikumokat jócskán használó brazil baromfitenyésztés e két változat számára biztosított jó életfeltételeket.

Kiderült, hogy a brazil csirkékben és import húsban lévő baktériumok csak egészen elenyésző (az angol szalmonella-betegek közt kevesebb mint fél százalék) esetben okoztak emberi megbetegedést. Egyelőre az itteni (európai) csirkékre se terjedtek át ezek az antibiotikum-rezisztencia génjeit hordozó variánsok.

Érdekes módon, annak ellenére, hogy a szalmonellára jellemző a variánsok közti gyakori géncsere, a két dominánssá vált variánson kívül másokban nem találtak rá a rezisztencia-génekre. Ez fel is vetette a következő kutatás ötletét: ki kellene deríteni, hogy minek köszönhetően nem jutottak át e gének a többi variánsba, hisz így rájöhetnek a kutatók, hogy miként lehet megakadályozni az antibiotikum-rezisztencia terjedését.