Átfogó felmérés készült az állatok színlátásáról

Az Arkansasi Egyetem kutatói több száz gerinces és gerinctelen állat színlátását mérte fel, és érdekes tendenciákat állapított meg. Ilyen például az, hogy a vízben élők általában kevesebb színt látnak, mint a szárazföldiek, s a szárazföldieken belül is több színt észlelnek azok, amelyek nyílt területen élnek, mint az erdei állatok.

Ez azonban csak egy általános trend, de fontos meghatározója a színlátásnak az, hogy az adott állat milyen evolúciós múltat tudhat maga mögött, milyen rokonai vannak. Például a gerinctelenek sokkal jobbak a rövid hullámhosszúságú fény érzékelésében (ezek a kékhez közeli árnyalatok), mint a gerincesek.

A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban publikált eredmények minden korábbinál átfogóbb képet festenek az állatok látásáról. „A szakemberek régóta úgy gondolták, hogy az egyes állatok látása az élőhelyi környezetük színvilágához és fényviszonyaihoz alkalmazkodott, azonban ezt rendkívül nehéz bizonyítani, s még nagyon sok ismeretünk hiányzik az állatok látásáról” – mondta Erica Westerman. Nem volt persze könnyű a feladat, amelyet felvállaltak: a rengeteg, eltérő helyen élő és eltérő állatcsoportokhoz tartozó lény látása is sokszor eltér, még abban is, hogy miféle sejtek alakítják át a szemükben a fényt idegi ingerületté.

Az állatok a szemükbe jutó fény hullámhossza és intenzitása alapján képesek feldolgozni a vizuális információkat, ehhez pedig a szemben lévő, különféle opszin típusú fehérjék segítik hozzá őket. Az opszinok a retinában helyezkednek el, s a mennyiségük, valamint az érzékenységük dönti el, hogy az ultraibolyától az egészen mély vörösig milyen színeket érzékel egy állat.

A kutatók 446 állatfaj esetében összegezték a látásról rendelkezésre álló adatokat, ezek az állatok egy gerinces és három gerinctelen csoportba tartoztak. Sikerült kimutatni, hogy bár valóban alkalmazkodnak a környezethez a látásukkal az állatok, az alkalmazkodásnak határt szabhat az evolúciós múlt, vagyis az, hogy honnan származik az adott állat.

Számos különbséget is találtak. Eltérő típusúak a fényérzékeny sejtek, eltérő opszinokkal működik a gerinctelenek és a gerincesek látása, ez pedig alapvetően meghatározza, mire terjedhet ki az adott élőlény látása. Míg a gerinceseknél véletlenszerű mutációk hatására változhat, korlátozódhat a látás, addig a gerinctelenekre ez nem jellemző.

A kutatóknak számos kérdést sikerült megválaszolniuk, ám rengeteg új kérdés is felmerült, például a retina felépítésének különbségei és az agy vizuális információfeldolgozása terén.