A porok útján halad a Perseverance

A porforgatagok, vagy közismertebb, nem túl szabatos nevükön, porördögök a Földön is jól ismert időjárási jelenségek: mindössze száraz idő, egy kis szél és felmelegedő talajfelszín kedvező együttállása szükséges a kialakulásukhoz.

A Marson is régóta ismerjük e jelenséget, először a Viking keringő szondák fotózták a Mars körüli pályáról. Észlelte az első rover, a Pathfinder is, de több modern rover felvételei is megörökítették már. A Mars körül keringő MRO szonda, valamint az ExoMars TGO szonda is látta mind magukat a porforgatagokat, mind az általuk a talajfelszínen hagyott nyomokat. A Perseverance rover időjárási szenzorai is számtalan alkalommal rögzítették a porforgatagokra jellemző változásokat.

A marsi porforgatagok sokkal nagyobbak lehetnek földi testvéreiknél, több kilométer magasba nyúlhat a portölcsérük, amelynek felszíni nyoma a több száz méteres szélességet, és sok kilométeres hosszúságot is elérnek. A nyitóképen láthatót az MRO keringő szonda örökítette meg, ez a példány 20 kilométeres magasságba nyúlt (a földi légkörben e magasságban kezdődik az ózonpajzs!).

A Perseverance már 2021-ben összefutott a jelenséggel, és az első pár száz napja alatt a marsi jelenlét idejének legintenzívebb porforgatagos időszakát élte át, több száz porördögöt látott és érzékelt (szél- és légnyomásadatok alapján), s emellett megfigyelte a kameráin át azt is, amint egy szélroham jelentős pormennyiséget emel a felszín fölé. Nemrégiben a Science Advances folyóiratban jelent meg egy tanulmány, amelyben a Perseverance első 216 marsi napjának időjárási- és poreseményeit foglalták össze egy nemzetközi csoport tagjai. A munka célja az volt, hogy egyszer majd előrejelezhetőek legyenek a nagy marsi porviharok.

Porforgatagok a Perseverance felvételén 

Forrás: NASA/JPL-Caltech/SSI

A vizsgálatokból világossá vált, hogy a Perseverance kutatási helyszíne, a Jezero-kráter a bolygó egyik, por szempontjából legaktívabb régiója lehet. „Minél több helyen landolunk a Marson, annál több lehetőség nyílik arra, hogy megértsük az időjárását” – mondta a kutatást vezető Claire Newman. A porszezon még javában tart, ám eddig csak egy regionális (nem a teljes bolygót érintő) porvihar volt, még januárban, a kutató úgy véli, nem ez volt az utolsó ebben a szezonban.

A Perseverance a porral kapcsolatos megfigyeléseit jórészt a kamerái és a MEDA nevű „robotmeteorológus” eszközhöz tartozó különféle érzékelői segítségével végezte. A porforgatagokon túl azt is megfigyelte a rover, ahogy nagyobb mennyiségű por kerül a légkörbe a széllökéseknek köszönhetően, egy ilyen alkalom során 4 négyzetkilométeres területen alakult ki egy masszív porfelhő. A kutatók a számításaikból arra következtettek, hogy az ilyen, széllökésekkel megemelt porfelhőben összességében több por juthat a légkörbe, mint az egyébként sokkal gyakoribb porforgatagokkal. „Bár ezek a széllel felemelt porfelhős esetek ritkák, úgy véljük, a Mars légkörében lebegő por nagy részéért mégis ezek lehetnek felelősek” – mondta el Claire Newman.

A szél hatalmas mennyiségű port képes a levegőbe emelni. FOTÓ: NASA/JPL-Caltech/SSI

Azt is kiderítették, hogy minek köszönhető a Jezero-kráterben tapasztalt extra aktivitás: úgy fest, a kráter pont a „porok útján” fekszik, azon a helyen, ahol az észak-déli irányú áramlások a porviharok kiindulásaként jelennek meg, emellett a felszín jellemzői is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy könnyebben felemelkedjen itt a por. Ez magyarázattal szolgálhat arra is, hogy az InSight szonda innen néhány ezer kilométerre miért vár még mindig a megváltó forgószélre, amely letakarítja talán a napelemtábláit, miközben a Perseverance számos ilyen forgataggal találkozott már. A Perseverance esetében, a kutatók véleménye szerint, akkor se kéne aggódni, ha napelemmel működne.

A Jezero lokális porhelyzete s szélviszonyai kissé túlzóak is már: a MEDA két, a rover árbócán felszerelt szélmérő szenzorját is károsította a forgószélben repülő por, a feltételezések szerint a szenzorok hajszálvékony vezetékét sérthette fel néhány nagy sebességgel becsapódó porszemcse. Hasonló sorsra jutottak a Curiosity egyes szélmérő szenzorai is – ezek az eszközök a rover fölé nyúlnak, és funkciójuk miatt nyilvánvalóan nem lehet őket védeni a széltől. A MEDA kábelei ugyan a Curiosity negatív példája miatt extra bevonatot kaptak, ám úgy tűnik, ez sem volt elegendő a Jezero-kráter szeleihez. Azonban a kutatóknak már eddig is sikerült begyűjteniük azokat a mérési adatokat, amelyekre feltétlen szükségük volt, így akkor se történik tragédia, ha nem sikerül életet lehelni a sérült szenzorokba.