Hatalmas ragadozó dinoszaurusz a brit Wight-szigetről

Az Anglia déli partjainak közelében elhelyezkedő Wight-sziget a fosszíliagyűjtők kedvelt vadászterülete. A Wealden-csoportnak elnevezett kora-kréta kőzetegyüttes többek között dinoszaurusz leletekben is rendkívül gazdag. A márgás-homokos édesvízi üledékbe ágyazódott csontkövületekből az ikonikus őshüllők szinte minden csoportját sikerült már beazonosítani: theropodák, sauropodák, ankylosauriák és ornithopodák egész serege látott az elmúlt évtizedekben itt napvilágot az amatőr és professzionális kutatók kalapácsütései nyomán.

2021 őszén kisebb szenzáció kerekedett a bejelentésből, miszerint a Southamptoni Egyetem kutatói a legendás két lábon járó ragadozó Spinosauridae-k családjának két új faját írták le a sziget képződményeiből. Ezek a tavaly bemutatott csontok a kőzetcsoport idősebb, barremi korú, azaz nagyjából 129-126 millió éves kőzeteiből kerültek elő. A közlemény súlyát az a következtetés adta, hogy a leletegyüttes koradatai alapján a spinosaurus-félék eredetileg Európa területéről származhattak, majd a későbbiek folyamán innen vándorolhattak Ázsia, Afrika és Dél-Amerika területeire.

A munkát folytatva a brit egyetem munkatársai most újabb tanulmánnyal jelentkeztek, ezúttal a PeerJ tudományos folyóirat hasábjain. Az üzenet ezúttal is izgalmas: a Wight-sziget egy új dinoszaurusz leletével talán Európa eddig felfedezett legnagyobb méretű szárazföldi ragadozójának maradványait írták le.

Az újonnan bejelentett fosszíliákat a sandowni Dinosaur Isle Museum gyűjteménye bocsátotta a kutatók rendelkezésére. A csontokat néhány évvel ezelőtt Nagy-Britannia egyik legendás hírű, ám nemrég sajnálatos módon elhunyt amatőr gyűjtője, Nick Chase fedezte fel, többedmagával, a sziget délnyugati részén fekvő Compton Chine partvidékén.

Az új spinosaurus-féle legjobb állapotban fennmaradt csontfosszíliái.

Forrás: Chris Barker/Dan Folkes

Az állatnak aránylag kis része maradt fenn. A leletegyüttes legjobb állapotú tagjai farokcsigolyákból és a medenceöv elemeiből állnak, minden más nagy valószínűséggel még a tetem betemetődése előtt eltűnt. A meglévő csontok felszínén látható, dögfaló szervezetekre utaló nyomok legalábbis arra engednek következtetni, hogy a maradványok a dinoszaurusz halálát követően még sokáig ki voltak téve a természet mindent újrahasznosítani vágyó elemeinek. Azt azonban kijelenthetjük, hogy ez a néhány csont jó eséllyel mind egyetlen egyedhez tartozott, hiszen egymáshoz közel kerültek elő, ugyanolyan bezáró kőzet vette őket körül, méretarányaikban azonosak, anatómiai bélyegeik pedig megegyeznek. Annak ellenére, hogy csupán néhány csontja maradt fenn, ez már elegendő volt ahhoz, hogy család szinten meghatározzák az állat rendszertani helyzetét, és megbecsüljék egykori méreteit.
Ezek alapján arra az eredményre jutottak, hogy újfent egy spinosaurus-féle maradványaival van dolguk, amelyek ráadásul egy a családja többi tagjához képest hatalmas méretekkel, 10 métert is meghaladó testhosszal és tonnákra rúgó testtömeggel rendelkező példány részei voltak. Chris Barker, a Southamptoni Egyetem doktorandusza, egyben a kutatás vezetője elképzelhetőnek tartja, hogy az Európa területén valaha felfedezett legnagyobb szárazföldi ragadozó maradványait mutatták most be.

A lelőhely a sziget térképén.

Forrás: Chris Barker/Dan Folkes

További érdekesség, hogy a szóban forgó spinosaurida egy nem várt rétegből bukkant elő. A Wight-szigeten valaha előkerült tömérdek dinoszaurusz csont döntő többsége ugyanis – mint ahogy a tavaly bemutatott példányok is – egyetlen képződményből, a folyami és tavi üledékeket magába foglaló, 140-125 millió éves Wessex Formációból származik. Az új leletanyagot azonban az ennél feljebb települő Vectis Formáció üledékeinek öleléséből szabadították ki a kövületvadászok. Ezek a White Rock homokkőnek is nevezett rétegek 125 millió évvel ezelőtt, az Apti korszakban jöttek létre, amikor a tenger előrenyomulása miatt a terület már egy édes- és sós vizű lagúnákkal tarkított partvidék része volt. Ez a formáció eddig jóval kevesebb őshüllő lelettel büszkélkedhetett, és az a kevés is főként lábnyomokból állt. Csontfosszíliából mostanáig mindössze két növényevő faj, az ankylosaurusok közé tartozó Polacanthus foxii és egy iguanodontia, a Mantellisaurus atherfieldensis képviseltette magát.

Mindamellett, hogy az új példány ily módon a Brit-szigetek területén máig felfedezett legfiatalabb spinosaurus-féle, az eltérő őskörnyezet is fontos információkkal szolgál az ősélet kutatói számára.

A 2021-ben publikált anyaggal ellentétben ezek a fosszíliák nem alkalmasak pontosabb rendszertani besorolásra, így a szerzők egyelőre nem adtak az óriási spinosaurusnak tudományos nevet. Mindazonáltal az a tény, hogy egy méretében egyedülálló példány elsőként képviselteti magát egy, az eddigiektől eltérő, földtani formációban és földtörténeti korszakban, erőssé teszi a gyanút, hogy még nem ismert fajjal állunk szemben. Ennek ellenére megfelelő bizonyítékok, azaz jól elkülöníthető csonttani bélyegek hiányában az esetleges új elnevezés bevezetése még várat magára.

A kutatók tervei között még további vizsgálatok is szerepelnek. Azt tervezik, hogy vékony keresztmetszeti mintákat véve mikroszkóp alatt fogják tanulmányozni a csontok belső szerkezetét, mellyel a jövőben új információk birtokába juthatnak az állat növekedési tempójával és életkorával kapcsolatban.