Mire megoldás a műanyagevő gyászbogár-lárva?

Az ausztrál Queenslandi Egyetem kutatói fedezték fel, hogy egy gyászbogárfaj, a Zophobas morio lárvái (amelyeket e kutatástól függetlenül már régóta szuperlárva néven emlegetnek) megemésztik a polisztirént egy, az emésztőrendszerükben élő baktériumnak köszönhetően. A szakemberek különféle étrenden tartott lárvák egy részét polisztirénnel is etették, és arra jutottak, hogy nemcsak túlélték az állatok e speciális diétát, hanem még egy picit híztak is. „Ez arra utal, hogy a lárvák képesek energiát kinyerni a polisztirénből, feltehetően a bélbaktériumaiknak köszönhetően” – mondta Dr. Chris Rinke, akinek a kutatócsoportja a felfedezést tette és a vizsgálatokat végezte.

A Microbial Genomics szakfolyóiratban közzé tett tanulmányuk szerint a polisztirénen nevelt lárvák ugyan túlélték a diétát, ám a kontrollként korpával etetett társaikhoz képest kevesebbnek sikerült bebábozódnia és kevesebb alakult át kifejlett bogárrá is. Vagyis nem maguknak a lárváknak kell műanyagot enniük.

A kutatók ugyan nem végeztek módszeres megfigyeléseket a polisztirénen élő lárvák viselkedésén, ám azt észrevették, hogy lassabban másznak a rendes étrenden tartott társaikhoz képest, ám a 3 hetes kísérlet során végig aktívak maradtak. A polisztirént falatozó lárvák ürüléke barnáról fehérre változott, és mikroszkópos elemzések igazolták, hogy a polisztirén részint lebontott formában ürült ki az állatokból.

A kutatók azt igyekeztek feltárni, hogy miféle enzimek lehetnek képesek a polisztirén és a sztirén lebontására, ugyanis az volna a cél, hogy olyan enzimeket (illetve baktériumokat, amelyek ilyen enzimeket állítanak elő) hozzanak létre, amelyek az újrahasznosító üzemekben képesek lebontani a felaprított műanyagokat.

„A szuperlárvák miniatűr újrahasznosító üzemek: szájszervükkel megrágva felaprítják a műanyagot, majd megetetik azt a beleikben élő baktériumokkal” – magyarázta Dr. Rinke. Hozzátette, az értékes bomlástermékeket azután már más mikrobák képesek lehetnek felhasználni és például bioműanyagokká alakítani. Nagy reményekkel néznek ezen módszer elé a szakemberek, mivel ez valóban ösztönözhetné az újrahasznosítást.

Számos olyan mikrobát ismerünk már, amelyek valamilyen formában képesek egyes műanyagokat lebontani (legalább részben), nemrégiben egy viaszmoly lárváinak bélbaktériumait találták alkalmasnak a polietilén megemésztésére. Ahhoz, hogy ezekből az ismeretekből ipari méretekben hasznosítható módszerek legyenek, még hosszú időnek kell eltelnie, addig viszont az volna a jó, ha a lehető legkevesebb műanyagot használnánk fel és dobálnánk el.