A dinoszaurusz köldöke

A magzatburkos állatok (Amniotes) közös vonása a köldök. A tojásban az embrióhoz, annak hasi oldalán lévő résen át közvetlenül kapcsolódik a peteburok, a tápanyag, oxigén is így jut az embrió szervezetébe, e kapcsolat azonban pont ugyanolyan feladatot lát el, mint az elevenszülők embrióit tápláló köldökzsinór. Az állatok kikelésekor a rés bezárul, a peteburok kapcsolódási pontjánál leválik, majd ezt követően ideiglenesen vagy véglegesen is meglátszik az a pont, ahol a testhez csatlakozott. Ez a nyom, sebhely gyakorlatilag megfelel az ember köldökének.

A BMC Biology folyóiratban egy nemzetközi kutatócsoport a köldök legrégebbi ismert példáját mutatta be egy 125-130 millió éves Psittacosaurus kövületén keresztül. A fosszília hasi oldalán felismerhető a pikkelyek azon mintázata, amely a peteburok egykori csatlakozási felületét jelzi. A felfedezést két dolog tette lehetővé: az állat bőrének kiváló állapotú maradványa, illetve a lézer-stimulált fluoreszcencia módszerével végzett vizsgálat, áll a New Englandi Egyetem ismertetőjében.

A dinoszaurusz kövülete hanyatt fekvő állapotban volt, mikor rátaláltak, s a hasát sértetlenül fedte a megkövült bőre, amelynek részleteit a lézeres fluoreszcencia révén ismerték meg a szakemberek. Felismerhetővé váltak azok a pikkelyek, amelyek magát a köldököt övezték. Az ősi dinoszausz-köldök nagyon hasonló volt ahhoz, amilyen a ma élő gyíkoké és más hüllőké. A kutatók azt kizárták, hogy a köldök valamiféle egykori sérülés hege volna, mivel nem hordozott semmilyen, sebgyógyulásra utaló jelet.

Míg a mai madarak és hüllők legtöbbjénél e köldök nyoma a kikelést követően pár nap vagy hét alatt eltűnik, néhány állat, így a krokodilfélék és egyes gyíkok esetéhez, mint a Psittacosaurus köldöke legalább az ivarérettségig megmaradt. Ez az első olyan eset, amelyben egy nem madár dinoszaurusznál felfedezték a köldököt, illetve egyúttal a legrégebbi a magzatburkosok körében is.

Az először 2002-ben leírt kövület kiváló állapotának köszönhetően egy másik rekordot is hordoz: korábban ez az állat volt az első olyan nem madár dinoszaurusz, amelynek felismerték a kloákáját. Emellett a bőr színeire utaló pigmenteket is találtak, amely alapján rejtő színeket viselt az állat, és kiváló állapotban maradtak fenn a farkán díszlő nagy sörték is.