A melegedő óceánban az éhesebb ragadozóké a terep

A Smithsonian Környezeti Kutatóközpont (SERC) vezette nemzetközi kutatócsoport terepi vizsgálatokat folytatott, amelyek eredményét a Science folyóirat közölte. A tanulmány szerint az Atlanti- és a Csendes-óceánban a ragadozók támadásai a meleg vízzel járó időszakokban csúcsosodtak ki. A melegedő óceánokban ez a hatás az évezredek alatt kialakult egyensúlyt gyökerestől felforgathatja majd.

Már korábban is gyanították, hogy a trópusokon aktívabbak a tengeri ragadozók, abból az egyszerű okból adódóan, hogy a magasabb hőmérséklet magasabb anyagcserével is jár, azonban a kisebb kutatások eredményei ellentmondásosak voltak. Emellett keveset vizsgálták azt, hogy a melegedés miként hat a zsákmányállatokra.

„A melegebb vizek a táplálkozási lánc magasabb fokán lévő állatoknak kedveznek, ezek aktívabbá válnak és több élelemre van szükségük, az aktivitásukért pedig a zsákmányaik az életükkel fizetnek” – magyarázta Emmett Duffy, a kutatás egyik résztvevője. „Ez azt is jelenti, hogy a felmelegedéssel jelentősen átalakulhatnak majd az érzékeny tengeri élőhelyek.”

A mostani kutatás igen nagy területet fogott át: Alaszkától Tűzföldig terjedően 36 régióban végeztek felméréseket, kihelyezett csalétkek segítségével mérték fel a ragadozók aktivitását: egy óra elteltével megszámlálták, mennyi fogyott el a kirakott élelemből. Minél melegebb volt a víz, annál többet ettek meg ezekből, de 20 Celsius-fokos vízhőmérséklet alatt viszont szinte egy se fogyott. A kutatók szerint ez a hőmérséklet jelenti azt a pontot, ahonnan megnő a ragadozók aktivitása.

Két további kísérlettel vizsgálták meg azt is, hogy mi lesz a zsákmányállatok sorsa. Ezek során helyhez kötött életmódú zsákmányállatokat, pl. mohaállatokat (korallokra emlékeztető telepes állatok) és zsákállatokat telepítettek rácsokkal zárt panelekbe a ragadozóktól védetten, majd amikor azok már belakták a helyet, a panelek felét kinyitották – a ragadozók ezzel hozzáférhettek a táplálékukhoz. Ezt követően csak fel kellett mérni, hogyan éltek a védett és a hozzáférhető zsákmányállatok a későbbiekben.

A hidegebb vizekben szinte nem volt különbség a védett és a védelem nélküli közösségekben a kísérletek végén, vagyis itt nem hagytak nyomot a ragadozók ezeken a lényeken. Azonban a trópusi vizekben más volt a helyzet: míg a mohaállatokhoz nem nagyon nyúltak a ragadozók, a zsákállatokat előszeretettel dézsmálták, e csoport jelentős károkat szenvedett. A mohaállatok pedig elfoglalták a felfalt zsákállatok helyét is.

A zsákállatok a vízből szűrik ki táplálékukat, s emellett menedéket biztosítanak más állatok számára, így az, ha többet eszik meg belőlük a ragadozó közösség, mások felé is tovagyűrűző hatású lehet.

Még ebből az egészen egyszerű kísérletsorozatból is kiderült, hogy a melegebb vizek képesek átalakítani a bennük élő közösségek összetételét. A teljes ökoszisztémákra ennél sokkal összetettebb hatások várnak. Azt pedig még sejteni se lehet, mi lesz majd a most is meleg trópusi vizekkel, ha még jobban felmelegednek.