Továbbra is lakatlan a Vénusz légköre

Még ha a Vénuszon nincs is élet, a hasonló exobolygókon azért lehet.

A Cambridge-i Egyetem szakemberei biokémiai és légkörkémiai modellezés alapján arra jutottak, hogy a Vénusz légkörében lévő kén fura viselkedése nem köthető légkörben élő lények biológiai folyamataihoz.
Mindenféle élőlény hagy maga után jellegzetes jeleket, s ha ebből a létformából megfelelő mennyiség létezik, akkor a bolygók légkörén kimutathatóak a anyagcseréjük jelei. A kutatók azonban semmi ilyesmire utaló nyomot nem találtak a Vénusz esetében. Azonban, amint arról a Nature Communications folyóiratban közzé tett tanulmányukban beszámoltak, még akkor is érdemes a Vénuszhoz hasonló exobolygók légkörét, élet után kutatva, megvizsgálni, ha maga a Vénusz élettelen.
A kutatók megvizsgálták, lehetséges-e, hogy valamilyen létforma anyagcseréje eredményezte a Vénusz légkörében lévő kén fura kémiai változásait. „Az élőlények igencsak jók a fura kémiai reakciókban, ezért megvizsgáltuk, megmagyarázható-e életjelenségekkel, amit a Vénuszon látunk” – magyarázta Dr. Paul Rimmer, a kutatás egyik résztvevője.
A légkör energiái figyelembe vételével légkörkémiai és biokémiai alapokon modellezték azt, hogy milyen reakciók játszódhatnak le a Vénusz légkörében. Amennyiben valamilyen élőlény a légkörben lévő kénből nyerne ki energiát (bolygónkon is vannak a ként az élettani folyamataikban hasznosító mikrobák), annak a lehetséges kémiai reakciók révén meghatározott vegyületek lennének az eredményei. A Vénuszra a magas légköri kén-dioxid tartalom jellemző, az alacsony szintű felhőzetben, ám légkörének magasabb régióiból valahogyan eltűnik e gáz. Lehetséges-e, hogy valamiféle élettevékenység áll e fura csökkenés hátterében? A kutatók a modelljükben számba vették az összes olyan kémiai reakciót, amely ahhoz lehet köthető, ha egy élőlény energiaforrásként hasznosítja a ként. Arra jutottak, hogy bár lecsökkenhetne, ilyen élettevékenység miatt, a légköri kén-dioxid mennyisége, ám ez más vegyületek rendkívül nagy mennyiségű halmozódásával járna együtt, ezeket pedig sehol se lehet kimutatni a Vénusz légkörében.
„Szerettük volna, ha az élettel meg lehetne magyarázni »a Vénusz légkörének viselkedését«, de a modellek alapján ez kizárható. Azonban, ha nem az élet felel azért, amit a Vénuszon látunk, akkor még mindig van egy megoldásra váró kérdésünk, és kémiai rejtélyünk, amelyet fel kell deríteni” – mondta Sean Jordan, a kutatás vezetője.
Habár a Vénusz légkörében nem sikerült az élet jeleit kimutatni, a módszer, amelyet használtak, még jól jöhet a James Webb-űrteleszkóppal feltárandó exobolygók légkörének vizsgálatában. Egyes kénvegyületeket könnyen kimutathatnak majd az űrteleszkóppal, így azzal, ha a közvetlen bolygószomszédunk légkörének viselkedését feltárjuk, a távoli világokéra is utalásokat kapunk.
„Ahhoz, hogy megértsük, mitől válik élővé egy bolygó, azt kell először tudnunk, mitől halott egy másik” – tette hozzá Dr. Oliver Shorttle, a kutatás egyik résztvevője. Attól, hogy a mi Vénuszunk halott, még egy távoli, hozzá hasonló bolygón lehet élet.