A legkisebb hazai gémféle

Ha ezzel a fajjal szeretnék találkozni, hajnalban gyakran kiülők a Sárosfői-tavaknál épült stégre, és nem teszek mást mint várakozok. Közben sok mindent látok, de a legnagyobb élmény itt is a törpegém. Júliusban gyakran hordják a fiókáknak a táplálékot. Ilyenkor könnyebb velük találkozni, amint egyik nádszegélyből a másikba tartanak.

A törpegém a legkisebb gémfélénk, rejtőzködő életmódú, így megpillantása igazi szenzáció a madarász számára. Mindig alacsonyan a nád felett repül, egyenletes szárnycsapásokkal. Ilyenkor a legfeltűnőbb a szárnyak világos foltja.  A hímek, tojók és a fiatalok különböző színűek, egymástól jól elkülöníthető tollruhát viselnek. Nem kerüli az embert, sokszor városi környezetben lévő tavaknál is költ, találtam már Sárváron a Csónakázó-tónál költőpárokat. Enyhe tavaszokon már április utolsó felében megjelennek az első példányok, de gyakran csak május első hetében érkeznek vissza. A telet Afrikában, a Szaharától délre töltik. A hímek megérkezésük után sűrűn és hosszan ismételt „hogh” hangot hallatva szinte nyomban megkezdik az egymástól általában távol lévő revírek kijelölését. A fészket avas nádszálakból a hím építi, alacsonyan a nádasba, ritkábban gyékényesbe. A tojó 5-7 tojást rak. A pótköltések áthúzódhatnak augusztus hónapra.
Tápláléka békák, gőték, apró halak, lótücsök, pókok, vízi rovarok és azok lárvái. Az európai állománya 60-120 ezer pár körüli, legnagyobb számban Romániában és Ukrajnában fészkel. Ha valaki szeretne e csodálatos gémfélével találkozni, nem kell tehát mást tennie, mint csendben egy horgásztó vagy halastó szegélyében szemlélődni, egy szép hajnalon.
Fokozottan védett madárfaj, pénzben kifejezett értéke félmillió forint.