Baráti illatok

Mindenkivel előfordult már, hogy egy újonnan szerzett barátjáról úgy érezte, ezer éve ismeri, egy friss kutatás szerint ez a hasonló testszagnak is köszönhető.

A Weizmann Intézet kutatói azt tárták fel nemrégiben, hogy szaglásunk fontosabb a társas kapcsolatainkban, mint hittük, s a barátaink kiválasztásához is hozzájárulnak a testünk illatanyagai.
Számos állatról jól ismert, hogy a társas viszonyaikban a szagok meghatározóak, például egy kutya megszaglássza a másikat, mielőtt eldönti, hogy marakodni vagy játszani fog-e vele. A szagok irányító szerepe az emlősök kapcsolatrendszerében jól ismert, azonban az embernél alig tudunk valamit e folyamatokról. Vajon mi is használjuk az orrunkat, csak épp kevésbé nyíltan, mint más emlősök?
A kutatók a Science Advances folyóiratban közölt eredményei alapján bizony az emberi társas viszonyokban is jelentős szerep jut az illatoknak! Inbal Ravreby végzős hallgató és professzora, Noam Sobel a Weizmann Intézet agykutató laborjából korábbi tapasztalatok alapján arra gondolt, hogy fontosak a szagok. Először is, az ember, bár rejtett módon, tudat alatt, de folyamatosan szaglássza saját magát, és más embereket is. Az is ismert, hogy olyanokkal barátkozunk, aki társadalmi hátterében, megjelenésében, értékrendjében, sőt, még az agyi aktivitásában is hasonlít hozzánk. Ravreby úgy gondolta, hogy a tudattalan szimatolásaink során összehasonlítjuk a saját testszagunkat másokéval, és azok iránt érzünk vonzalmat, akinek a miénkhez hasonlóak az illatanyagai.
Az elmélet próbájához a kutatók olyan baráti párokat (vagyis nem romantikus kapcsolatban álló személyeket) toboroztak, akik megismerkedésük során hirtelen váltak jóbarátokká, s csak később alakult ki a mélyebb ismeretség köztük. Illatmintákat gyűjtöttek e baráti pároktól, illetve kontrollként random kiválasztott pároktól, majd kísérletekben vizsgálták a szag szerepét. Elemezték a testszagok kémiai összetevőit műszeresen, illetve önkéntesek végeztek „szagláspróbát” a mintákon, és nekik kellett kiválasztaniuk a leginkább hasonlókat. Mindkét esetben a hirtelen kialakult baráti párok tagjainak testszaga volt az egymáshoz leginkább hasonló!
A kutatók azt is ellenőrizték, hogy nem fordított irányú-e a kapcsolat a szag és a barátság közt, vagyis nem az történik-e, hogy a kialakult barátságokban egymáshoz hasonlóvá válik az emberek szaga, mert pl. hasonlókat ettek, vagy hasonló tevékenységekben vettek részt. Ehhez egymást egyáltalán nem ismerő emberek szagmintáit elemezték először műszeresen, majd meghagyták az embereknek, hogy ismerkedjenek össze, random párokat alkotva, majd értékeljék, mennyire kedvelték a másikat, s mennyire valószínű, hogy barátokká válhatnának. Az eredmények azt mutatták, hogy akik hasonló szagösszetevőkkel rendelkeztek, azok voltak egymásról jobb véleménnyel, s azok tartották inkább lehetségesnek a másik barátként való elfogadását. Számítógépes modellben vizsgálva az összefüggéseket 71 százalékos valószínűséggel „eltalálta” a modell a barátságokat pusztán a szagösszetevők alapján!
Ez persze nem azt jelenti, hogy ugyanolyanok lennénk, mint a cickányok vagy a kecskék, az emberek ennél sokrétűbb okok alapján kötnek barátságokat, ám az bizonyossá vált, hogy az orrunknak fontosabb szerep jut, mint hittük.