A gleccserek mikrobái

A Nature Biotechnology szakfolyóirat tette közzé azt a kutatási eredményt, amely szerint a tibeti gleccserekben közel ezer baktériumot és archeát mutattak ki kínai és ausztrál kutatók. Összesen 21 gleccsert vizsgáltak meg a világ „harmadik sarkvidéke” néven is ismert himalájai-tibeti régióban, s bár a gleccsereket alapvetően extrém élőhelyként tartják számon, itt meglehetősen gazdag élővilág genetikai nyoma került elő.

A gleccserek világszerte, így a Tibeti-fennsíkon és a Himalájában is olvadnak, tehát felmerül, hogy az olvadással a jégbe zárt mikrobák is kiszabadulhatnak. Ennek vizsgálatára készült az a felmérés, amelyben 2010-2016 között gyűjtött minták genetikai nyomait vizsgálták meg. Az eredmények szerint 968 egyedi baktériumfajt tudtak azonosítani, s ezek 98 százalékával soha korábban nem találkoztak a szakemberek.

Ne feledjük: bolygónk mikrobáinak csak egy elképesztően kicsiny részét ismerjük, így ez az arány egyáltalában nem meglepő, és nem szabad semmiféle negatív gondolatot társítani hozzá. A konzervatív becslések szerint mintegy egybillió (tíz a tizenkettediken) mikrobafaj létezhet, és csak egészen kevésről vannak információink, tudományos leírásaink, legfőképp azokat ismerjük, amelyek vagy kórokozók, vagy valamiben segítik az emberi létezést. A tibeti mintákban olyan baktériumtípusokat is találtak, amelyek rokonai közt vannak kórokozók is. A kutatók azonban felhívták a figyelmet arra, hogy amennyiben valóban ismeretlen kórokozók kerülnek ki a gleccserekből, azok az ázsiai nagy folyamokat tápláló vizük révén gyorsan okozhatnak igen súlyos problémát. Azonban azt is kijelentették, hogy további, részletesebb elemzések szükségesek ahhoz, hogy a probléma valós méretét fel tudják mérni a klímaváltozás és az olvadó gleccserek vízminőségre gyakorolt hatásában. Egy 2021-es kutatásban vírusokat találtak a gleccserekbe zártan, a permafrosztból pedig magasabb rendű, életképes élőlényeket is kiemeltek már.

E mikrobák esetében nagyon sok függ attól, hogy a jégbe záródás idején egyáltalában élt-e ember az adott területen, enélkül ugyanis vajmi kevés esély volna emberi kórokozóra bukkanni. Fajunk csak az utóbbi néhány tízezer évben jutott a bolygónk távoli pontjaira, az extrém élőhelyekre pedig még ennél is később.

Találtak már élő baktériumot több százezer éves jégmintát tartalmazó furatban is, de veszélyesebbek a kevésbé régi eredetű minták, melyekben a mikrobák már az emberrel is találkozhattak a befagyásukat megelőzően.

Az igaz, hogy az ismeretlen mikrobák körében is lehetnek kórokozók, amelyekkel szemben nekünk vagy állatainknak nincs védettségünk, ám továbbra is sokkal de sokkal nagyobb veszélyt jelentenek ránk nézve azok a mikrobák, amelyek jelenleg is a környezetünkben virulnak, vagy épp az állatokról bármikor átjuthatnak ránk, mert épp kiirtjuk az erdőt s betelepülünk a helyükre.