Kik bíznak meg a génszerkesztett élelmiszerekben?

Egy új kutatásban azt vizsgálták, miként fogadja el az átlagember azokat az élelmiszereket, amelyeknek egyes tulajdonságait génszerkesztési eljárással javították.

A biotechnológia elképesztően sokat fejlődött az elmúlt évtizedek során, s rengeteg olyan kutatási eredmény és új módszer születik, amelyeket nem lehet átlagos középiskolai biológiatudásra építve megérteni, s még akkor se könnyű, ha valakit egyébként érdekel ez a csodálatos tudományág. Azonban mind a biotechnológia, mind a megértés hiányának ténye egyre inkább befolyásolja a mindennapi életünket, és a jövőben ez csak fokozódni fog. A jövőnket egészen egyszerűen nem lehet biotechnológia nélkül elképzelni, amennyiben nem csak pár évtizedre tervezünk.
Az Iowai Egyetem és az Észak-Karolinai Egyetem kutatói végeztek felmérést arról, hogy az egyes modern génszerkesztési eljárásokkal (CRISPR-Cas, cinkujjas nukleázok – ZFN, illetve a transzkripciós aktivátor-szerű effektor-alapú nukleázok – TALEN) módszereivel feljavított élelmiszerekre milyen piaci sors várhat.
Ezek a génszerkesztési eljárások olyan eredményeket hoznak, mint a hosszabb eltarthatóság, vagy épp a növénytermesztés során manapság igen hasznos szárazságtűrés. Ezek a módszerek egyike sem idegen élőlények génjeinek beültetésével hoz létre valamilyen, addig nem létezett tulajdonságot, mint azt a transzgenikus, magyarul génátültetett (GMO) esetekből ismerjük, hanem a meglévő hibákat javítja ki, vagy növeli valamely meglévő tulajdonság pozitív hatását, az adott élőlény saját génjein belüli változásokkal. Ezek a modern eljárások eredményeiket tekintve semmiben sem különböznek a nemesítés során végzett munkától, csak annyi az eltérés, hogy precízen, célirányosan, nem kívánt „mellékhatások” nélkül, és gyorsan lehet elérni a kívánt változást, nincs szükség több évtizednyi, sokszor frusztráló sikertelenséggel járó tenyésztési kísérletekre.
A kutatók egy kétezer fős reprezentatív mintán végezték a felmérést. Arról faggatták ki az alanyokat, hogy egyrészt elfogyasztanák-e a génszerkesztett élelmiszert, vagy tudatosan elkerülnék azok vásárlását, illetve olyan kérdéseket is feltettek, amelyekből a döntés okaira is fény derülhetett. Az elvégzett felmérést a kutatók 2 évente megismétlik, hogy a változásokat is kideríthessék.
No de milyen eredmények születtek?
„Jelenleg rengeteg ember még nem döntötte el, melyik oldalra álljon a génszerkesztett élelmiszerek kapcsán, ám, ahogy egyre többet megtudnak majd e technológiáról és az így született termékekről, dönteni fognak” – mondta Christopher Cummings, a Frontiers in Food Science and Technology szakfolyóiratban bemutatott kutatás vezetője.
Kiderült, hogy leginkább azzal függ össze egy ember hozzáállása ezekhez az élelmiszerekhez, hogy milyen társadalmi értékrendet vall magáénak, illetve attól, mennyire bízik meg a kormányzatban, az ipari és a környezetvédelmi csoportokban.
„Az élelmiszeripar jórészt úgy véli, hogy a vásárlók döntései az adott élelmiszer ára, külleme, tápértéke s íze alapján születnek. Azonban a kutatásunkból kiviláglott, hogy amikor valami új technológia lép a képbe, amelyet az emberek nem ismernek, akkor az olyan hatások különösen fontosak a döntéseikben, mint a társadalmi, etikai értékrend, s az, hogy elhiszik-e, hogy a kormány vagy az ipar az ő érdekeiket védi” – tette hozzá David Peters, a tanulmány társszerzője.
Akik szerint a tudomány és a technológia megoldhatja a társadalom jelenkori problémáit, jórészt megennék a nyers vagy feldolgozott formában feltálalt génszerkesztett élelmiszereket. Ők megbíznak a kormányzat szabályozó erejében, a mezőgazdasági-biotechnológiai iparban, s nincsenek különösebb elvárásaik azzal kapcsolatban, hogy miként készüljön az élelmiszer. Ők általában fiatalok (Z-generációsok, 30 év alattiak), akik magasabb iskolai végzettséggel és jövedelemmel rendelkeznek.
A másik csoport, vagyis azok, akik nem fogyasztatnának génszerkesztett élelmiszert, kevésbé bíznak a tudományban és a technológiában, fontosabb számukra, miként készült az élelmiszerük, jobban bíznak a saját hitükben és a környezetvédő csoportokban, mint a kormányban vagy az iparban. E csoport tagjai idősebbek, több köztük a nő, a vallásos és az alacsony jövedelmű. (A felmérésben részt vett nők 60 százaléka mondta, hogy szándékosan elkerülné a génszerkesztett élelmiszer fogyasztását.)
Az USA-ban a transzgenikus (klasszikusan GMO-ként aposztrofált) élelmiszereket kötelező megjelöléssel látják el, ám a transzgenikusokat nem kell külön felcímkézni. Európában sokkal szigorúbbak a szabályok, számos EU-tagországban tilos nemcsak a GMO, hanem a génszerkesztett áru forgalmazása is. Egyes környezetvédelmi szervezetek pedig sokszor szándékosan egybemossák a különböző technikákat, még nagyobb zavart keltve az átlagemberekben. Érdemes abba is belegondolni, hogy számtalan gyógyszer és orvosi alkalmazásban álló szer is transzgenikus úton készül, legközismertebb például az inzulin.
A kutatók az iparral, a környezetvédő csoportokkal, a kormányzattal és a fogyasztókkal együttműködve azon dolgoznak, hogy a génszerkesztett élelmiszerekre vonatkozóan a lehető legjobb szabályozás születhessen majd. Abban bíznak, hogy egy megfelelő döntéseken alapuló címkézés segítheti a vásárlói bizalmat, sok agrotech cég ma is már önkéntesen címkézi az e technológia segítségével előállított élelmiszereit. Amint azt a kutatás eredménye is elárulta, a bizalom e területen különösen fontos tényező.