Holdkutatás az Etnán

A DLR, vagyis a német űrkutatási hivatal leendő holdi robotokat tesztelt az Etna lejtőin, ahol szinte teljesen holdbéli volt a táj. Ezért is választották az Etnát a robotkísérletek helyszínéül, ahol az automatikusan dolgozó gépek bebizonyíthatták, hogy képesek az önálló munkára, például kőzetmintákat gyűjtöttek és elemeztek, majd az elemzések eredményét továbbították az irányítóközpontba. A komplex tesztek a Geológiai küldetés-I nevet kapták.

A durva kőzettörmelékes és a szilárd lávakőzettel borított talaj egyaránt kihívás a robotok számára, mindegy, mely bolygón végzik a munkát, ez a környezet valósághű helyzetet teremt.
„A mozgékony robotokból álló csapatoknak nagy szerepük lesz a jövő űrkutatásában, ahol maguk a robotok segítik és kiegészítik egymás munkáját a különböző képességeiknek megfelelően. Az ember szemének és karjának meghosszabbításaként szolgálnak majd” – mondta Armin Wedler, a küldetés projektmenedzsere.

A Geológiai küldetés-I során két felszíni robot és egy drón alkották a csapatot. Az LRU1 robot kamerái segítségével felmérte, kiértékelte a különféle kőzeteket, ezt az egységet tekinthetjük a küldetés tudósának; az LRU2 pedig asszisztensként dolgozott és begyűjtötte a megfelelőnek tűnő kőzeteket, s lézeres műszere segítségével elemezte is azokat. Az LRU2 különféle szerszámokkal és tárolódobozokkal is felszerelt, illetve ez az egység wifi-átjátszóként gondoskodik az LRU1 rádiókapcsolatáról is. Az ARDEA nevű drón a terep felmérését végezte el, már amikor az Etnán fújó, általában erős szelek ezt lehetővé tették.

A Geológiai küldetés-II szintén az Etnán zajlott, de itt eltérő helyzetet szimuláltak, míg az I-es esetében földi irányítás alatt álltak a robotok, addig a II-esnél egy „keringő űrhajóról” kaptak irányítást, természetesen csak szimulált módon. A csapat kiegészült egy harmadik felszíni robottal is, amely az LRU1 és 2 munkája során gyűjtött mintákat egy „leszállóegységhez” szállította. E szállító robot, az Interact Rover olyan robotkarral rendelkezik, amelyen egy „kéz” valódi tapintásérzetet is képes közvetíteni, vagyis a távolból irányító kutatók megfelelő eszköz segítségével maguk is érezhetik az adott követ. A csapat negyedik tagja egy wifit biztosító rover volt, amely úgy helyezkedett el folyamatosan, hogy az Interact állandó kapcsolatban álljon az irányítóközponttal, mivel itt nem önállóan, hanem emberi irányítással dolgoztak a robotok.

A demonstrációs teszt során egy veterán német űrhajós, Thomas Reiter a tereptől 23 kilométerre lévő Catania városában berendezett irányítóközpontból végezte a robotok irányítását. 2019-ben az Interact robotot Luca Parmitano olasz űrhajós az ISS fedélzetéről irányította, a robot ekkor egy holland kísérleti bázison dolgozott. A kísérletek harmadik fázisa egy, a „Hold túlsó oldalát” elérő antennarendszer létesítése volt, amelyben az LRU rover és az ARDEA drón közös munkával szimulálta az antennák telepítését.
A korábbi és a mostani tesztek rengeteget tanítottak a robotokkal való munkáról, amely tudásnak nagy hasznát veszik majd a szakemberek a későbbi valós robotikus küldetések során.