Betonkolosszus a zöldben

Szombathelyen található az ELTE csillagvizsgáló központja, a Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és Multidiszciplináris Kutatóközpont. Mielőtt a betonból készült épülettel megismerkednénk ugorjunk vissza az időben közel másfél évszázadot! A Gothard család története a 18. századtól kapcsolódik Szombathelyhez, kastélyuk pedig a város szomszédágában lévő, akkor még különálló településen, Herényben épült. Itt született, 1857-ben a természettudományok, különösen a csillagászat, iránt érdeklődő fiú, Gothard Jenő. Felnőtt korára elhatározta, hogy egy obszervatóriumot építtet, a kastély mellé, így még jobban megismerheti az égboltot. A terveket Hauszmann Alajos műegyetemi tanár készítette. Az elkészült és távcsővel, egyéb műszerekkel fölszerelt Herényi Asztrofizikai Obszervatóriumban Gothard Jenő elsősorban csillagszínképekkel foglalkozott, és 1881. október 20-án megtörtént az első észlelés.

1909-ben, Gothard Jenő halálával a tudományos munka is megszűnt, a felszerelések pedig a premontrei rend szombathelyi gimnáziumába kerültek. 1948-ban az egyházi iskola állami intézmény lett, de vezetői felismerték a Gothard hagyaték értékét és a gimnázium tetejére a teleszkópnak építettek egy kupolát, ezzel létrejött hazánk első vidéki csillagvizsgálója. A kupola azonban idővel kicsinek bizonyult és a Gothard hagyatéknak is megfelelő helyet kellett találni. A város vezetősége megvásárolta a család még élő tagjától a kúriát és a parkban, 1967-ben Zalotay Elemér tervei alapján, elkezdődött a csillagászati megfigyelőállomás építése.

Ezt az épületet járta körbe kívül-belül Bánhegyesy Antal ifjú fotográfus. Élményeiről, tapasztalatairól az alábbiakban számol be.

Ahogy elnézem a különös formájú, monumentális hatású, de valójában kis alapterületű épületet, a megdöbbenés után azonnal kérdések sora tolul fel bennem. Elsőre kaotikusnak és indokolatlannak tűnik az összkép, de hamar ráébredek, hogy a vaskos betonszerkezet jól elkülöníthető elemekből áll, és az összes elemnek megvan a maga funkciója. Itt, Szombathelyen, jószerével a természetben nem igazán támad olyanfajta, számottevő rezgés, amely befolyásolhatná a csillagászati mérések pontosságát. A Szputnyikfigyelő az utcák felől egyáltalán nem látható, a kutatóintézet főépületétől kikövezett utacskán juthatunk el hozzá, amelynek folytatása egy kapun át közvetlenül az arborétumba vezet.

Kovács József a vezetőm: az ELTE Gothard Jenőről elnevezett asztrofizikai obszervatóriumának és kutatóközpontjának (röviden: GAO MKK) tudományos főmunkatársa jó harminc esztendeje dolgozik itt. Pompás bevezetőjéből sokat megtudok az intézmény névadójáról, magáról a Szputnyikfigyelőről, a végébe épített megfigyelőállomásról. Én biztosan nem tudnám olyan szakértelemmel átadni az olvasónak mindazt, amit tőle hallottam, úgyhogy annyit mondhatok: őszintén ajánlom mindenkinek, hogy amikor lehetősége nyílik, látogasson el ide – fantasztikus élményben lesz része.

Kívülről hatalmasnak tűnik, belülről azonban meglehetősen szűkös ez az épület. A megfigyelőállomásra vezető lépcső meghökkentően keskeny, fokai hosszúak, nagyon oda kell figyelnem, hogy ne essek orra, akár lefelé, akár fölfele visz az utunk. Szűk kis ajtón jutunk be a teleszkóphoz, és már-már guggolva érjük el a kapcsolóvezérlő egységet, hogy aztán a széthúzódó tető révén kitáruló térben fölegyenesedhessünk, végre kinyújtóztathassuk kicsit a lábunkat. Persze a funkcionalitás a lényeg, de azért megállapítom magamban: nem lehet könnyű itt nap mint nap törpejárásban dolgozni.

A megfigyelőállomás a középen elhelyezkedő betonhasáb felső szintjében található, alatta kisebb iroda kapott helyet, az irodahelyiséget két oldalról, jól kivehető T alakú vasbeton tartók övezik, azokon mozog a ma már motoros vezérlésű tetőszerkezet.  A fő színtérre a hosszú és ablaktalan öntöttbeton folyosón visz az út. A különféle elemek elkülönítése a megfigyelőállomástól azért volt olyan fontos, mert így mindennemű mozgás zavaró hatását ki lehetett szűrni, jóval pontosabbak lehettek a mérések. Most már nincs kétségem: túl szigorú, aki tájsebnek látja ezt a természeti környezetéből meghökkentően kirívó, de minden elemében funkcionális épületet.

Zalotay Elemér Szputnyikfigyelője a maga idejében érdekes módon nem kapott publicitást, noha igencsak progresszív jegyeket hordoz. Anyaghasználatát tekintve bizonyosan: teljes egészében öntött betonból készült. Magyarországon az 1960–1970-es évek „betonbrutalizmusának” hatására, még inkább a paneles építési mód miatt a betonhoz mint anyaghoz nem kevés negatív jelző és érzés társult. A beton szürke, hideg, visszataszító anyag, mondták sokan, önmagában befejezetlen, rossz minőségű hatást kelt, minél hamarabb be kell burkolni.

Valójában a beton rendkívül sokoldalú, rengeteg lehetőséget kínáló anyag, megannyi felhasználási módja lehet. Ám amikor látszóbetonban gondolkodunk, egyszerre kell szerkezetben, térben és felületben terveznünk. És azt se feledjük, hogy a Zalotay-obszervatórium építése idején még nem álltak rendelkezésre bizonyos technológiák és anyagok, például az öntömörödő és a nagy szilárdságú beton.

Egyébként nem csak szombathelyi obszervatóriumáról híres Zalotay Elemér. Először 1959-ben, az Élet és Tudomány hasábjain publikálta terveit, később a Kortárs folyóiratban Corb Plus címmel részletesen kifejtette elképzelését. Egy 3-5 kilométer hosszú, 30–50 emeletes szalagházat tervezett Budapestre, a Duna budai oldalára. Célja az volt, hogy élhetőbb tömeglakásokat alakítson ki statikai szabadalmával. Épületszerkezetében 50-60 százaléknyi súlycsökkentéssel számolt, így olcsóbban, több lakás épülhetett volna úgy, hogy a lehető legkevesebb teret veszik el a természettől. Zalotay maga is elismerte terve futurisztikus jellegét, de számításokkal igazolta kivitelezhetőségét, több kicsinyített kísérleti verzióját is kidolgozta. Noha a szakmai hozzászólók többsége támogatta, a vitát végül hatalmi szóval zárták le: a hatóságok elutasították a terv megvalósítását.
Nem véletlen a címválasztás: Corb Plus. Zalotayt sokan Le Corbusier egyik, ha nem a legfőbb hazai követőjeként tartják számon. A Szputnyikfigyelő falainak geometrikus lenyomataiban Corbusier betonépítészete és szobrászi formavilága köszön vissza – jóllehet a tervezés idején Zalotay csak szaklapok cikkeiből ismerhette Le Corbusier expresszionista vasbeton-építészetét, mivel egészen 1973-ig nem kapott kiutazási engedélyt.

Az obszervatórium egyedülálló csillagászati szakgyűjteménye várja az érdeklődőket, a kiállításon nem csak a múlt századi eszközökkel ismerkedhetnek meg, hanem a legújabb csillagászati felfedezésekkel is, ráadásul havonta egy alkalommal esti észlelésen és tárlatvezetésen is részt vehetnek. A látogatás rendjéről a gothard.hu weboldalon kaphatnak információt.

Készült az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával.