Régi telekről vallanak a természetes bonszai fák

Az alaszkai, óriás cunamiról híres Lituya-öböltől néhány kilométerre északra, egy kis fennsíkon, erőteljes szelek fújnak még nyáron is, azonban a téli viharok azok, amelyek igazán nagy megpróbáltatásnak teszik ki az itteni élővilágot. Az Alaszkai Egyetem (Fairbanks) kutatója, Ben Gaglioti azokat a göcsörtös, csökött növekedésű fákat vizsgálja, amelyek e viharoknak kitett fennsíkon élnek, a múlt klímájának kutatójaként természetesen a régmúlt időjárásának jeleit keresi.

A különös, torz formájúakká fejlődött hemlokfenyőket (Tsuga) természetes bonszai fáknak is tekinthetjük, amelyeket nem egy mesteri kéz türelmes mozdulatai, hanem a viharos szelek, súlyos zúzmara és a zord klíma nyirbáltak különlegessé. Egyes fák integető emberre vagy esernyőre hasonlítanak, mások törzsei Z alakban hajlottan görnyedeznek a parti fennsíkon. E sokat szenvedett fákat Gaglioti a múlt hírnökeinek látja, akik hajlott törzseikben az elmúlt idők teleit hordozzák.

„A szeleket Hawaii-tól idáig semmi se állítja meg” – mutat a végtelenbe nyúló óceánra a kutató. „Könnyű elképzelni, egy téli vihar miként robog itt át ezen a kitett helyen.” A téli viharok a fák kérgét jégkristályokkal csiszolják, az ágakra zúzmara terhe rakódik és gyakran meg is töri őket. A fák azonban túlélik mindezt, s új ágakat hajtanak, gyakran oldalsó irányban. Télen azonban nem nőnek az évgyűrűk, miként lehet akkor mégis a múlt teleiről faggatni e fákat?

Gaglioti észrevette, hogy a téli viharok csapásait követően nőtt nyári évgyűrűk sötétek és gyantában gazdagok. A fákból kiemelt ceruzavékonyságú furatokban megkeresett jelekből a Csendes-óceán elmúlt 400 évének téli viszonyaira tud a kutató következtetni. Talált olyan éveket is, amikor a fák negyedében kimutathatóak voltak a téli viharok nyomai.

Mára több mint 300 kis furat segítségével egészen 1786-ig visszamenőleg rekonstruálta Gaglioti a téli viszonyokat. Az is kiderült, hogy egyes nagy léptékű időjárási rendszerek a klímaváltozás ellenére is fennmaradtak. Az aleuti alacsony nyomású övezet a téli félévben a Bering-tengeren alakul ki és a ciklonok kialakulását, útvonalát befolyásolja. Azokon a teleken, amikor erős ez az alacsony nyomású övezet, a kissé magasabb hőmérsékletek és délies szelek jeges viharokkal járó körülményeket teremtenek itt, s ezzel növelik a fákon kimutatható téli károkat.

Távolabbra tekintve az aleuti alacsony nyomású övezet különböző viselkedése Észak-Amerika nyugati részein aszályt, áradást és erdőtüzeket is okozhat. Kiderült már, hogy ciklikus a változása, néhány évtizedig gyakran gyenge, majd pedig pár évtizedig gyakran erős, s ez a váltakozása a tengerjég mennyiségével is összefügg, de még a lazacok vándorlását is befolyásolja.