A rovarok is érezhetnek fájdalmat

A fájdalom érzése arra szolgál, hogy segítségével életveszélyes helyzeteket kerüljön el egy élőlény, megváltoztatva a magatartását a fájdalom hatására. Az emlősöknél ezt az ún. leszálló fájdalompálya irányítja, ám a rovarok esetében eddig nem igazán kutatták ennek a meglétét, bár viselkedésbeli vizsgálatok arra utaltak, hogy valamiféle fájdalomérzetük lehet a rovaroknak is.

Egy angol-iráni kutatócsoport nemrégiben egy korábbi kutatások eredményeit összegző vizsgálatot végzett, amelyről a Proceedings of the Royal Society: B folyóiratban számoltak be.

Miket is sikerült kideríteniük?

Maga a fájdalom jól dokumentált, például ismert a gyakran vizsgált amerikai dohányszender hernyója esetén: ha megcsípik a hernyó végét, az állat odahajlik a csípés helyéhez, így védve a fájdalmas területet – hasonló védelmi célú mozdulatot más rovaroknál is ismerünk. Az is kiderült már, hogy a fájdalomérzetben ugyanazok a molekulák vesznek részt a rovaroknál, mint nálunk, embereknél.

Kérdés volt, hogy vajon ez a rovaroknál agyi irányítás alatt zajlik-e, gyakorlatilag az, hogy a rovaroknak van-e leszálló fájdalompályájuk. A kutatók számos korábbi vizsgálat eredményeit végigelemezve és összesítve arra jutottak, hogy valószínűleg van, legalábbis az idegi és molekuláris jelek mind erre utalnak. Ilyen például az, hogy az állat a fájdalomérzet hatására nem reflex-jellegű magatartásbeli választ mutat, például a sérült állat alig táplálkozik. A rovarok esetében is vannak olyan kísérleti eredmények, amelyek ezt a viselkedést igazolják.

Miért is van jelentősége, hogy éreznek-e fájdalmat a rovarok? Egyrészt azért, mert a jövő fehérjeforrásaiként tekint rájuk sok szakember, s a farmszerűen, tömegesen termelt rovarok esetben etikailag is fontos kérdés, hogy szenvednek-e ezek az állatok (hasonlóan a tömegtermelésben tartott haszonállatainkhoz). Másrészt az idegtudományi oldala is érdekes, ugyanis például a muslicát sok esetben használják modellként idegi kutatásokban, s ha a fájdalomérzet kapcsán is kiderül az emberhez való hasonlóságuk, ez a kutatók számára új utakat nyithat meg a fájdalomkutatásban, illetve a fájdalomcsillapításban.

A fájdalomérzethez azonban az emlősöknél az ezt elnyomni képes apparátus is megvan – a szervezet által trauma esetén termelt opiátszerű molekulák, az endorfinok, ezek teszik lehetővé, hogy például egy baleseti sérülést ne érezzen meg az ember azonnal. A rovarok nem ugyanilyen típusú molekulákkal ugyan, de hasonló feladatot ellátókkal rendelkeznek, amelyek szintén csillapítják a fájdalomérzetet.

Más gerinctelenekről is kiderült már hasonló eredmény, így igazán nem meglepő, hogy minden jel a fájdalomérzet meglétére utal a rovaroknál is. Ezeket az eredményeket érdemes figyelembe venni, bármilyen állattal kerülünk is kapcsolatba.