Igen lassan forog az egyik legkorábbi galaxis

Egy japán vezetésű nemzetközi kutatócsoport a chilei ALMA rádiócsillagászati obszervatórium segítségével végzett megfigyeléseket a MACS1149-JD1 nevű galaxison. Az onnan érkező fény hullámhosszában tapasztalt kis változások alapján arra következtettek, hogy a galaxis egy része hozzánk közeledik, más része távolodik – ez pedig azt jelenti, hogy forog. Az adatokból kiszámították, hogy a korong alakú objektum kb. 50 kilométer per másodperc sebességgel forog, ez pedig meglehetősen kis sebesség. (Összevetésül: a Tejútrendszer azon pontja, ahol a Nap jelenleg elhelyezkedik, 220 kilométer per másodperces sebességgel forog.) A The Astrophysical Journal szakfolyóiratban közzé tett kutatási eredményt a Cambridge-i Egyetem ismertette.

A kutatók mindezen adatokból azt is igazolták, hogy a galaxis kb. 300 millió éves lehet, és így alig 250 millió évvel az Ősrobbanás után keletkezett. Ez eddig az időben legtávolabbi galaxis, amelynek a forgását sikerült detektálniuk a szakembereknek, s ezzel az Univerzum korának 96 százalékában van lehetőségünk a forgó galaxisok fejlődését megfigyelni. Úgy tűnik, kezdetben lassabban indult be a forgás, ám később felgyorsult az Univerzum öregedése során.

„A mérések igazolták a korábbi kutatási eredményeinket, amelyek szerint a galaxis mintegy 250 millió évvel a Világegyetemünk születése után jött létre, s kozmikus időléptékkel a forgása kicsivel az után beindult, hogy az első csillagok fénye kigyúlt” – magyarázta Richard Ellis professzor, a kutatás egyik résztvevője.

A felfedezés a korai galaxisok fejlődéséről vall. 300 millió évvel azután, hogy a nagy tömegű molekulafelhők csillagokká sűrűsödtek, már kifejlődött a galaxis korongja, s az alakját és a forgását is elnyerte ekkor.

Az ilyen igen távoli galaxisok esetében igazi kihívás megállapítani, hogy forognak-e, ugyanis ezek jóformán pontszerűek, a mostani felfedezés két hónapon át végzett megfigyelésnek, valamint az ALMA Obszervatórium 54 rádióteleszkópja által végzett észlelések összegzésével elért nagy felbontásnak köszönhető.

A galaxis mérete is elég kicsi, a Tejútrendszer 100 ezer fényév átmérőjű, a MACS1149-JD1 viszont csak 3 ezer, s az össztömege a Nap tömegének 1-2 milliárdszorosa. A galaxis tömegét legnagyobb részben azok az érett csillagok teszik ki, amelyek a galaxis kialakulásával közel egy időben születtek.