Hintázó árnyak egy születő naprendszerben
Egyes születőben lévő távoli naprendszerek különös árnyékokat mutatnak, nemrégiben kiderült, mi is ez az árnyék.
A protoplanetáris korongokat leginkább tányérszerű, lapított korongként képzeljük el, ám, amint azt nemrégiben az ALMA ( Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) felvételeiből megtudtuk, ez nem mindig van így. Néhány kettőscsillag körüli korongon különös árnyékot látott az obszervatórium, amelyeket a Warwicki Egyetem kutatója, Dr. Rebecca Nealon és csoportja értelmezett és mutatott be egy konferencián.
A korong egy, a csillaghoz közeli részén blokkolja a csillag fényét, s ennek hatására jön létre az árnyék az ennél kijjebb eső részeken, s ezen árnyékok elhelyezkedéséből ki lehet deríteni, hogy a korongok külső és belső régióinak állása mennyire tér el. Az ilyen protoplanetáris korongokat „törött korong” névvel illették a szakemberek.
A kutatók 3D számítógépes szimulációkat futtattak az ilyen törött protoplanetáris korongok viselkedésére, s az efféle korongok látható, észlelhető mintázatára, vagyis azt is modellezték, miként nézne ki távcsövön keresztül egy ilyen születő rendszer, s miként változna az idők során.
Ahogyan a korong belső része áthaladt a csillag gravitációs vonzásterületén, az árnyéka a korong külső részén haladt, azonban nem óramutató-szerűen, ahogy az ember várná, hanem billegett előre-hátra. A kutatók szerint minden törött korong hasonló, hintázó geometriai kivetülést mutathat.
A születőben lévő exobolygó-rendszerek is a James Webb-űrteleszkóp tervezett megfigyelési céljai közt vannak, s a várhatóan rendkívül részletes képek értelmezésében sokat segít az a modellezés, amelyet a kutatók most elvégeztek.