Legalább 7000 éve háziasították az olajfát

A Tel Avivi Egyetem és a Héber Egyetem kutatói tárták fel az olajfa (Olea europaea) háziasításának első nyomait egy kőrézkori régészeti lelőhely, a Jordán völgyében lévő Tel Zaf területén, a felfedezést a Scientific Reports folyóiratban ismertették. Mivel az olajfának nem őshazája a Jordán völgye, ezért csak emberi segítséggel kerülhetett ide, vagyis az itt élő emberek ültették, mintegy 7000 éve.

Elszenesedett fadarabok elemzésével sikerült a kutatóknak bizonyítaniuk az olajfák itteni létét. Míg egy gyümölcs maradványai (magvak) nem feltétlenül utalnak arra, hogy az adott gyümölcsöt termesztették a kérdéses helyen, addig a régészek körében az az általános vélemény, hogy a gyümölcsfa faanyagának maradványai már a termesztésre utalnak. (A Tel Zaf lelőhelyén korábban már találtak egyébként olíva magvakat is.) A most feltárt és azonosított farészek mellett a korabeli üledékrétegekben már megnövekedett olívapollen-szintet is találtak, ami szintén arra utalt, hogy már termesztésbe vonhatták e fát. E nyomok alapján valamikor kb. 8000 évvel ezelőtt már elkezdtek elődeink az olívával foglalkozni, és a 7000 éves lelet azt bizonyítja, hogy ekkorra már teljes erővel zajlott az olívatermesztés.

A fákat, még akkor is be lehet azonosítani, ha elégtek, ugyanis a sejtek szerkezete, elrendeződése egyes fajokra jellemző, s ez az égést követően is megmarad (többek közt így lehet azonosítani az illegális, védett esőerdei fajokból történő faszénkészítést is). A mikroszkópos vizsgálatokkal a Tel Zaf faszénmaradványaiban olajfát és fügét azonosítottak. „Az olajfák vadon élnek Izraelben, de a természetes előfordulási helyén kívül esik a Jordán völgye, ez azt jelenti, valakinek szándékosan ide kellett hoznia” – mondta el Dr. Dafna Langgut, aki a mikroszkópos vizsgálatokat végezte, és aki a tanulmány első szerzője is.

A kutatás másik résztvevője, a Héber Egyetem régésze, Yosef Garfinkel professzor vezette a régészeti feltárásokat Tel Zafban. Elmondta, hogy egy nagy falu állt itt egykor, amelyet a 7200-6700 évvel ezelőtti időszakban laktak. Nagy méretű, udvarokkal rendelkező házakat tártak fel, s mindegyikhez több magtár is tartozott, a tárolási kapacitás kb. hússzor akkora volt, mint egy család teljes élelemigénye, így ezek az igen nagy élelmiszerkészletek jelentős gazdagságról vallanak. Szintén a falu gazdagságát bizonyítja az itt talált, kifinomult díszítésű kerámia is, és a távolról ideszállított javak, mint például anatóliai obszidián, vagy kaukázusi eredetű, rézből készült ár.

„A gyümölcsfák háziasítása hosszadalmas folyamat s csak azok a társadalmak tehették meg, amelyek elég tehetősek voltak” – mondta Dr. Langgut. Mivel a gyümölcstelepítés befektetést igényel, s a fák csak évekkel később kezdenek teremni, ám később hosszú időn át adnak termést, ezért szükség van arra is, hogy biztos társadalmi-gazdasági alapokon álljon egy közösség, ahol generációkat is kiszolgál egy-egy gyümölcsös. Könnyen lehet, hogy Tel Zaf lakói a füge aszalásával és az olívaolaj kinyerésével alapozták meg a jólétüket. „Tel Zafban találtuk meg a gyümölcstermesztés legkorábbi bizonyítékait, és emellett a legkorábbi pecsétnyomót is, amely arra utal, hogy valamiféle adminisztratív folyamat is zajlott már itt” – tette hozzá a kutató. Összességében jólétre lehet következtetni a lelőhelyen feltártakból, és arra, hogy már ekkor lezajlottak a társadalmi rétegződéshez vezető lépések, ahol a gazdálkodók rétegét hivatalnok és kereskedőréteg is kiegészítette.