Citizen science módszerével mérik föl az inváziós szipókás rovarfajok elterjedését
A klímaváltozás mellett a mérsékelt égövi ökoszisztémákat érintő egyik legnagyobb probléma az inváziós rovarfajok megtelepedése és elterjedése. E fajok előre nem megjósolható változásokat indítanak el az őshonos életközösségekben, többen közülük potenciális mezőgazdasági kártevők.
Az inváziós rovarok által okozott problémák megelőzésének és kezelésének támogatása érdekében az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézete (ATK NÖVI) most két projektet is elindított e fajok terjedésének és esetleges kártételének folyamatos monitorozására. Ezek keretében a kutatók citizen science módszer alkalmazásával, a lakosság bevonásával mérik fel a zöld vándorpoloska és az ázsiai márványospoloska kiskerti kártételét, illetve egy új idegenhonos inváziós rovarfaj, az élénkzöld lepkekabóca elterjedését.
A 2000-es évek eleje óta két inváziós címerespoloska-faj jelent meg Magyarországon: a zöld vándorpoloska (Nezara viridula) és az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys). A két faj azóta hazánk minden régiójában elterjedt, az utóbbi – tömeges őszi telelőre vonulásával – az ország több pontján komoly zavarást okozott a lakóövezetekben.
Mindkét faj sokféle növénnyel táplálkozik (polifág), egyenként mintegy 300 ismert tápnövényük között nagy arányban szerepelnek kertészeti kultúrában termesztett haszonnövények is, például paradicsom, paprika, alma, cseresznye. Bár a károkozásukra vonatkozóan korábban is közöltek adatokat, a kártétel jelenlegi országos mértéke pontosan nem ismert. Szóbeli közlések, illetve a közösségi médiában megjelenő bejegyzések és hozzászólások alapján valószínű, hogy a két faj jelenleg a kiskertekben okozza a legnagyobb problémát.
Az ATK NÖVI kutatói arra kérik a lakosságot, hogy aki zöld vándorpoloska vagy ázsiai márványospoloska egyedet lát, töltse ki az online kérdőívet, és lehetőség szerint küldjön fotót a rovarokról az invaziospoloska@gmail.com e-mail-címre. A fajok azonosítását a kérdőívben található ábrák segítik. A felmérés alapján a kutatók pontosabb képet kaphatnak a két faj károkozásáról, az eredményeket pedig specifikus védekezési módok kidolgozásához használják fel a jövőben.
Az elmúlt években egy új, idegenhonos inváziós kabócafaj jelent meg hazánkban, melynek megtelepedése is valószínűsíthető. A nagy testű élénkzöld lepkekabóca (Acanalonia conica) könnyen felismerhető élénkzöld színéről és széles elülső szárnyairól.
Eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában a szintén idegenhonos inváziós fajként ismert amerikai lepkekabócával alkot közösségeket, aminek oka a fajok egymással átfedésben lévő elterjedési területe és hasonló életmenetük. A soktápnövényű élénkzöld lepkekabóca főleg a szőlőültetvényekben okozhat gazdasági problémát, mivel tojásait a fiatal hajtásokat tojócsövével felhasítva a növényi szövetekbe rakja le. Ez hegesedéssel, a hajtás elhalásával járhat, valamint a seben keresztül könnyebben juthatnak be bakteriális vagy gombás fertőzések.
Az élénkzöld lepkekabóca jelenléte Európában és azon belül hazánkban egyelőre nem okozott problémát, a potenciális kártétel miatt azonban fontos terjedésének nyomon követése. A kutatók kérik, hogy aki észleli a fajt, a megfigyelés adatait (város, cím, esetleg GPS-koordináták) lehetőség szerint a kártevőt dokumentáló fényképpel együtt küldje el a hemiptera@atk.hu e-mail címre.
A vártnál olcsóbb lehet a bolygónk lehűtése
Mivel a klímacéljainkat szinte biztosan nem fogjuk elérni, ezért szükség lesz arra, hogy aktívan hűtsük a bolygónkat, már persze, ha szeretnénk megtartani az emberi civilizációt.
Ez lehet a legősibb csillagatlasz
Az ókori kínai csillagászok a császári udvar mását helyezték az égre a csillagképeikkel, régi kérdés, mikor is készült el ezek első pontos atlasza.
A mezőgazdaság gyorsabban darálta be a talajt, mint a gleccserek
Az utóbbi 150 év modern amerikai mezőgazdálkodása során 12-szer gyorsabb volt a talaj eróziója, mint ahogyan a legutóbbi jégkorszak során a gleccserek koptatták a tájat.
Vajon miről társalognak a fenyők napfogyatkozáskor?
Bolygónkon a fény és a sötétség ciklikus változása alapvető folyamat, amelyekhez az élőlények ősidők óta alkalmazkodnak.
113 millió éve élt ez a félelmetes hangya
Az állat a rettenetes csapdaként működő szájszervének köszönhetően kiérdemelte a nem hivatalos „pokolhangya” elnevezést.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
