Lehet, hogy máris rekordot döntött a James Webb-űrteleszkóp?

Számos neves csillagászati intézmény 25 kutatója jegyzi azt, az egyelőre csak előzetesen preprintként nyilvánosságra hozott tanulmányt, amelyben egy, az Ősrobbanás (13,8 milliárd éve) után mindössze 300 millió évvel már aktív galaxisról van szó. A kutatási eredmény nem került még szakmai ellenőrzésre és hivatalos folyóirati közlésre, így egyelőre legyünk óvatosak a pontosságával és a következtetéseivel. Bár sokan nem szeretik és nem értik a fontosságát annak, hogy a tudomány óvatosan közelíti meg a tényeket, ezért feltételezéseket és nem fekete-fehér kijelentéseket tesz, ám ez esetben legyünk a szokásosnál is elnézőbbek! A James Webb-űrteleszkóp (JWST) vadonatúj eszköz, nem sok tapasztalatunk van még arról, hogy milyen mérési sajátosságai vannak, így egy kutatás során nehéz kiszámítani azt is például, hogy mekkora hibahatárral dolgozik.

No de mit tudtunk meg a kérdéses galaxisról, amelynek a GLASS-z13 nevet adták? A név először is igencsak beszédes: a GLASS egy olyan tudományos program neve, amelyben jelenleg a JWST korai felvételeit elemzik, a z13 azt jelenti benne, hogy vöröseltolódása, amit a z betűvel jeleznek, 13-as értékű. (Hogy ne legyen egyedül, egy másik, szintén rendkívüli galaxist is találtak, amely a GLASS-z11 nevet kapta – már kitalálható, a 11-es vöröseltolódása miatt.) A GLASS-z13-tól 13,4 milliárd éve indult el a fény, vagyis valamikor az Univerzum első 300 millió évében keletkezhetett, ám a kutatók becslése szerint az Univerzum tágulásának következtében jelenleg már 33 milliárd fényévre vagyunk tőle.

A Hubble-űrteleszkóp képességeit felülmúló, vagyis az Univerzum első 400 millió éves határvonalánál korábbi objektum észlelésére az adott lehetőséget, hogy a JWST sokkal szélesebb hullámhossztartományban mér, a NIRCam nevű műszerének köszönhetően képes a múlt ilyen egészen távoli pontjait is észrevenni. Ez esetben a kutatócsoport, amely a JWST korai kibocsátású felvételeit elemezte, kihasználta ezt az előnyös tulajdonságot és a 10-nél nagyobb vöröseltolódású objektumokat kereste. Ennek során bukkantak az optikai tartományban csak egy piros pacának látszó objektumra.

A keresés maga sem volt egyszerű, mivel olyan pontokat kellett felkutatni, amelyek több hullámhossztartományban is láthatóak voltak, s az így talált lehetséges objektumokat egyenként ellenőrizték, hogy nem valamiféle adattorzulás okozta-e a megjelenésüket. Összesen 5 olyan objektum maradt, amelyek nem adathibának tűntek, s ezekből kettő volt nagy fényességű. Ez utóbbi kettő lett a GLASS-z11 és GLASS-z13.

Az eddigi legkorábbi, milliárdnyi naptömegű galaxis 400 millió évvel az Ősrobbanás után már létezett, ezt még a Hubble adataiból tudjuk, a mostani elemzések szerint viszont legalább 100 millió évvel korábban is volt már hasonló méretű galaxis a korai Univerzumban. Amennyiben helyesnek bizonyul e két objektum felfedezése, úgy az eddigi legrégebbi, a Hubble révén felfedezett Gnz-11 felfedezése se puszta szerencse volt, hanem egy tendencia része, amelyet a kutatók reményei szerint továbbiak fognak követni hamarosan. Ez már csak azért is izgalmas, mert a JWST egyik fő célja a korai Univerzum tulajdonságainak feltárása lesz.

Az persze elképzelhető, hogy ezek az adatok valamiféle, jelenleg még nem felismert hiba következményei, ám a dologra könnyen fény derülhet, ha az objektumokon színképelemzést is végeznek. A rekorder objektum(ok) színképéből számos olyan tulajdonságra is lehet következtetni, amelyekről jelenleg még nincs adatuk a kutatóknak, s ezzel igazolni vagy cáfolni is lehetne a felfedezés tárgyát. Ugyan a jelek arra utalnak, hogy helyesek lehetnek a kutatók feltételezései, ám az igazolásuk igen fontos lenne.