A Nap öregíti egyes kisbolygók arcát

Az OSIRIS-REx űrszonda vizsgálatai alapján úgy tűnik, e kisbolygó felszíne sokkal rövidebb idő alatt újjá alakul, mint ahogy azt elképzeltük. Az űrszonda, miután éveken keresztül keringett a Bennu körül, jelenleg épp úton van a Föld felé a kisbolygóról vett mintával, 2023 szeptemberében ér majd ide.

Nemrégiben a Nature Geoscience szakfolyóiratban jelent meg az a tanulmány, amelyben az űrszonda adataiból és felvételeiből kiszámították a felszíni változásainak időtartamát. A NASA JPL ismertetője szerint egyes sziklarepedések geológiai időskálán igencsak fiatal, 10-100 ezer évesek lehetnek, és ezeket a Nap hője hozta létre. A napsütötte időszakban felmelegedik a felszín, majd a napfénytől mentesben lehűl, s ahogy a földi kőzetek esetében is, ez repedésekhez, illetve a meglévő anyagszerkezeti hibák miatti repedések tágulásához vezet. E módon aprózódnak a felszín sziklái, gyakorlatilag megújul az égitest felszíne. A Bennu esetében azt is tudjuk, hogy a felszínéről kisebb kavicsok szabadulnak ki az űrbe, s például az ilyen eseményekhez is alapanyagot biztosíthat a Nap miatti aprózódás.

A kutatók korábban úgy gondolták, e folyamatokhoz nagyságrenddel hosszabb évmilliós időtartam kellhet. (Összehasonlításul: a Grand Canyon kivájásához 5-6 millió évre volt szüksége a Colorado folyónak.) A kutatók szerint e folyamatok révén a kisbolygók egészen felaprózódhatnak a napközelségük idején, amennyiben közelebb keringenek a Naphoz.

A Bennu egyenlítői vidékén a felszíne nappal +127 Celsius-fokosra melegszik, míg éjjel -23 Celsius-fokosra hűl, a kisbolygón 4,3 órásak a napok, vagyis ennyi idő alatt fordul meg a tengelye körül. Ez azt is jelenti, hogy igen gyorsan követik egymást a jelentős hőmérséklet-változások, és ezzel fokozódik a kőzetekben ennek hatására felhalmozódó feszültség, amely elvezet a repedésekhez. A kisbolygó vizsgálata során a felszíni sziklák repedéseit keresték meg a kutatók és osztályozták ezeket.

Hamar kiderült, hogy ezek zöme egy irányba néz, ami pedig a hőkülönbözet miatti sokk jele. Végül több mint 1500 repedést mértek fel, a néhányszor 10 centistől a többször 10 méteresekig. A repedések uralkodó iránya északnyugat-délkeleti volt, ez pedig egyértelműen a Napra, mint okra mutatott rá. „Ha a csuszamlások vagy a becsapódások gyorsabban mozgatnák át a felszínt, mint ahogy a sziklarepedések születnek, akkor összevissza állna a sok repedés” – magyarázta Marco Delbo, a kutatás vezetője. A repedések korát a felmérés alapján készített számítógépes modellezés révén becsülték meg.

Az ilyen, hőkülönbözet okozta repedések a fizikai folyamatukat tekintve ugyanúgy születnek, mint akár a Földön vagy a Marson, annak ellenére, hogy sok szempontból nagyon mások a körülmények, például elképesztően kicsi a gravitáció és nincs légkör sem.

Bár a Bennu felszíni formái fiatalok, ám a kőzetei több milliárd évesek és igen értékes információkat hordoznak a korai Naprendszerről. Ezen információk mellett a repedések koráról is többet tudunk majd meg, ha hazaérkeznek a minták és elemzéseket végeznek majd rajtuk a szakemberek.