Árnyoldala is lehet a városi kertészkedésnek

Az Illinoisi Egyetem (Chicago) kutatói az urbánus kertészkedésben élenjáró nagyváros talajainak ólomtartalmát mérték fel, majd ezt követően az itt termelt paradicsomét is. Bár a talajokban jelentős mennyiségű ólom halmozódott fel, a vizsgálatokból úgy tűnik, hogy a paradicsomnövények nem nagyon veszik fel a nehézfémet még a legszennyezettebb talajból se, és így nyugodtan elfogyaszthatják e terményt a lakosok.

„Olyan kevés volt a paradicsom ólomtartalma, hogy egy felnőttnek hetente 200 kilót kéne megennie ahhoz, hogy később ólommérgezést kapjon. Egy kisebb testtömegű, 30 kilós gyereknek viszont már csak heti 40 kiló paradicsom is elég lenne ehhez” – mondta el Andrew Margenot adjunktus, a kutatás egyik résztvevője. Bár ez jó hír a városi zöldségek hívei számára, azonban magukra a kertészekre nézve nem veszélytelen. A talajban, a porban lévő ólom lerakódhat a termésre, így különösen fontos annak alapos mosása. Ugyanezen okból a kertészkedéskor beszívott levegőben, vagy azt követően az emberek ruháján, cipőjén az otthonukba jutó por által bejuthat a szervezetbe az ólom.

A kutatók egy tévhiten alapuló kezelést is megcáfoltak. Az ajánlások szerint a városi kertekben az ólom felszívódását azzal lehet megakadályozni, ha tripla szuperfoszfát műtrágyával kezelik a talajt. A kutatók most ugyanazon talajba e műtrágyával, enélkül, illetve szerves trágyával is termeltek paradicsomot, és a termés beérését követően mindegyikben azonos mennyiségű ólmot mértek! Annyira alacsony volt a paradicsomok ólomfelvétele még a leginkább szennyezett talaj esetén is, hogy az ajánlott kezelésnek semmilyen mérhető hatását nem sikerült kimutatni. Számszerűsítve a dolgot: átlagosan 0,01 milliomodrész ólom volt a termésben, miközben a FAO megengedett egészségügyi határértéke 1,6 milliomodrész lenne, vagyis 160-szor kevesebb volt a paradicsom ólomtartalma az egészségre ártalmasnál.

Érdekes módon a második kísérleti év során, amikor ugyanazokon a helyeken ismét paradicsomot ültettek és mértek, két helyszín esetében az ólomfelvétel jelentősen megemelkedett (0,13 milliomodrész lett, vagyis még mindig 10-szer kisebb mennyiség a károshoz képeset), és a kutatóknak elképzelésük sincs arról, hogy miért. A szakemberek szerint azonban pánikra semmi ok. Ha mulcsolással csökkenteni tudják a kertészek a porképződést, még a legszennyezettebb helyeken is bátran termelhető paradicsom. Sokkal inkább a kerti munkákat végzők által belélegezhető szennyezőanyag az, amitől tartani kell.

A kutatásban csak a paradicsomot vizsgálták, így azt nem lehet tudni, hogy más növények miként reagálnak az ólomszennyezett talajra hasonló városi kertészkedés során. Az ólom a fosszilis üzemanyagok kezelése révén nagy tömegben jutott a környezetbe, s az ólommentességet megkövetelő előírások bevezetését követően (USA-ban 1996-tól, hazánkban 1999-től) szűnt meg ez a szennyező forrás. Azonban a korábbi szennyezés nyomai sajnos még nagyon sokáig előkerülhetnek a talajokból.