Szekvenálták a vándorsáska genomját

Az USA Mezőgazdasági Kutató Szolgálata (ARS) nemrégiben nagy részletességgel szekvenálta a sivatagi vándorsáska (Schistocerca gregaria) genomját, és a szakemberek szerint ez hozzájárul majd a kártétele megelőzéséhez.

Délnyugat-Ázsia, a Közel-Kelet és Afrika mezőgazdaságában évezredek óta rendkívüli károkat okoznak a sáskajárások, egy sáska naponta megeszik annyi növényt, amennyi a saját testtömege. A sáskarajok akár 1200 négyzetkilométeres területet is lefedhetnek, s négyzetkilométerenként mintegy 80 millió sáskából állnak, s egy négyzetkilométernyi sáska képes naponta ugyanannyit enni, mint 35000 ember. 2020 során volt sáskajárás elpusztított sok milliárd dollárnyi értékű növényzetet.

Azonban ezek a hírhedt sáskák nem mindig ilyen végzetes hatásúak. Az idő legnagyobb részében teljesen ártalmatlan, magányos életmódú állatok, azonban bizonyos környezeti körülmények (csapadék, rendelkezésre álló nedvesség) hatására átalakulnak. Ilyenkor minél több sáska kerül egymás közelébe, a kibocsátott feromonjaik hatására, annál több fogja követni a példát, és az egymáshoz érő állatok olyan, igen gyors biokémiai változásokon esnek át, amelyek hatására a következő generációk már csapatokban fognak közlekedni (lásd a videóban fentebb). Általában a szárazságokat követő jelentős csapadék idején válnak csapatos életmódúvá a sáskák, hogy ezután kisarjadó növényzetet felfalhassák. A csapatossá vált sáskák minden egyes újabb generációjában hússzor annyi egyed lesz, mint a kiindulási mennyiség. Képesek hatalmas távolságokra repülni, könnyedén átszelik a 300 kilométer széles Vörös-tengert, s hetente akár 1000 kilométert is meg tudnak tenni. Egyetlen sáska 3-6 hónapig élhet.

A vándorsáska genomja mintegy 9 milliárd bázispár méretű, vagyis háromszorosa az emberének; a sáskának 12 kromoszómája közül számos önmagában is nagyobb, minta muslica teljes genomja! Ez a genom szekvenálását is nehezebb feladattá tette, s 5 hónapig tartott, mire végeztek a teljes, mintagyűjtéstől kész genomig tartó munkával. „A sivatagi vándorsáskáé az egyik legnagyobb genom, amelyet valaha szekvenáltunk, s ráadásul mindezt egyetlen állatból meg tudtuk oldani” – mondta el a kutatócsoportot vezető Scott M. Geib. A legmodernebb technológia révén minden korábbinál részletesebb eredményt kaphattak a szakemberek.

Az ARS a teljes genomot szabadon hozzáférhetővé tette bárki számára, így olyan célzott kutatásokat lehet végezni majd a segítségével, amely megfékezheti a sáskajárásokat. Nagy sáskajárásokról már több mint 5000 éve vannak feljegyzések, a közelebbi múltban 1967-1969-ben, 1986-1989-ben majd legutoljára 2020-2022 közt került sor ilyenre. Az ilyen események több ország élelmiszer-biztonságát veszélyeztetik. Jelenleg az egyetlen védekezési mód a sáskarajok felkutatása és széles spektrumú rovarirtókkal való permetezése – ami persze nemcsak a sáskákat pusztítja el. A genetikai adatok segítségével viszont remélhetőleg hamarosan elkerülhető lesz az, hogy nagy hatásfokú mérgekkel kelljen őket permetezni.