Ábrahám, Rókus2022. augusztus 16., kedd
Tudomány

Aki az óceáni hátságokat megtalálta

National Geographic Magyarország

Marie Tharp egy férfiak uralta tudományág első női képviselői közt volt, és neki köszönhetjük, hogy tudunk az óceáni hátságokról, a felfedezése pedig elvezetett a lemeztektonika elméletének elfogadásához.

Marie Tharp 2001-ben
Forrás: Columbia University /Lamont-Doherty Earth Observatory and the estate of Marie Tharp

Bolygónk mai kontinensei egykor egybetartoztak, majd széttöredezve lassanként mai helyükre vándoroltak, ez ma már nem újdonság, ám 110 évvel ezelőtt, amikor Alfred Wegener felvetette az elméletét, még nem voltak bizonyítékok arra, miként is mozoghatnának a kőzetlemezek. Emiatt az elméletet hosszú évtizedekre lesöpörték a tudomány asztaláról.

Marie Tharp egy talajfelmérő és egy tanárnő egyetlen gyerekeként született 1920. július 30-án a Michigan államban lévő Ypsilanti városában, ám apja a mezőgazdasági minisztérium megbízásából végzett munkája miatt szinte állandóan költöztek, ennek következtében nem voltak barátai, mivel sose voltak annyi időt egy helyen, hogy tudott volna mélyebb ismeretséget kötni. Viszont gyakran elkísérte apját a felmérő utakra, így fiatalon megismerkedett a geológiával és a térképészettel – ennek később nagy jelentősége lett saját hivatása során. Marie akkor került közel a tudományhoz, amikor egyik iskolájában ahol egy egész tanévet eltölthetett, egy „jelenkori tudomány” tantárgy keretein belül megismerkedhetett a modern tudósok munkájával, s hétvégente tanulmányi kirándulásokra járt iskolatársaival, ahol terepi kőzetvizsgálatokat is végeztek. Azonban ennek ellenére Marie később apja javaslatára, s az ekkorra már elhunyt anyja nyomdokaiban haladva a nőies tanári pályán indult, 1943-ban angol- és zenetanári alapvégzettséget szerzett.

Tharp a Columbia Egyetemhez tartozó Lamont-Doherty Földtani Obszervatóriumban.
Forrás: Columbia University

Miután azonban az USA belépett a háborúba, a férfias szakmákban, mint a geológia is, egyre nagyobb hiány volt a szakemberekből, mivel a fiatal férfiak mind a fronton szolgáltak. Ekkor nyílt arra lehetőség, hogy nők is jelentkezhessenek geológia szakra, ezt Marie, aki tanári képzése során hallgatott geológiát is, kihasználta, s a Michigani Egyetem kőolaj-geológiai programja részeként mesterszintű geológus végzettséget is szerzett. Ezután néhány éven át az oklahomai Tulsában dolgozott a Standard Oil vállalatnak, irodai, térképészeti munkát végzett, s mellette a helyi egyetemen másoddiplomaként matematikus végzettséget is szerzett.

Néhány év elteltével azonban változásra vágyott, s végül a Columbia Egyetemhez tartozó Lamont Geológiai Obszervatóriumban kötött ki, ahol jórészt Bruce Heezen társaságában még a világháború alatt gyűjtött adatokat rendszerezte, térképezte, majd később az óceánfenék mélységi mérési adatai feldolgozásával foglalkozott. Heezen egy, ekkor a Columbia Egyetem birtokában lévő felmérő hajóval járta az óceánt és gyűjtötte a szonárral megszerzett batimetriai (tengerfenék-domborzati) adatokat, Tharp pedig a számokból vizuális adatbázist, térképet készített, mivel nők ilyen terepi munkában akkoriban nem vehettek még részt.

Ezzel, a Vema nevű hajóval végeztek felméréseket az Atlanti-óceánon, a Heezen által gyűjtött szonáros mérések adataiból Tharp állította össze a mélységi domborzati profilt.
Forrás: Wikimedia Commons

A munka során a mért adatokat jelentő pontokból (sok tízezernyi pontból) egy mélységi keresztmetszetet készített, s ezeken tűnt fel neki először az Atlanti-óceán közepén található különös profil: az M alakú területek számos mérésen feltűntek, és amikor ezeket térképpé állította össze, egy hosszan elnyúló, kétoldalt hegyekkel körbefogott hasadékot talált. Tharp elképzelése az volt e hasadék természetéről, hogy ez lehet a nyoma annak a keresett mechanizmusnak, amit Wegener elmélete idején sehol se találtak. A kontinensek talán pont e hasadékokban távolodnak egymástól!

Az első hat profil, amelyek alapján Tharp felfedezte az óceáni hátságot az Atlanti-óceán közepén.
Forrás: Columbia University

Azonban Tharp kollégái – beleértve Heezent is – őrültségnek vélték, „asszonybeszédnek” nevezték a mérések alapján Tharp felvázolta elképzelést. Akkoriban a kontinensvándorlás szinte még eretnekség volt, Tharp eredményei pedig azt sugallták, mégis igaz lehet.

Tharp azonban nem sértődött meg, hanem tovább folytatta a mérési adatok feldolgozását, majd az 1950-es évek elejére már annyi adat gyűlt össze, hogy tisztességes térképet lehetett készíteni. E térképet azután rávetítették az Atlanti-óceán alatt kipattant földrengések térképére – s a Tharp által felismert hátság egybeesett a rengések epicentrumával! 1953-ban Heezen-t is meggyőzte már, hogy nem csak holmi „asszonybeszéd”, hanem valódi felfedezés, amit Tharp tett: az Atlanti-óceán közepét egy hosszú, észak-dél irányú hátság szeli át, völggyel a közepén.

Tharp és Heezen a Közép-Atlanti-hátság térképe előtt
Forrás: Wikimedia Commons

A Közép-Atlanti-hátság, ahogy most ismerjük, csak az első volt a sorban. A rá következő évek során Heezen és Tharp a bolygó egészét átszövő rendszert talált, amelyről azután Heezen egy előadáson számolt be 1957-ben. Az óceánközépi hátságoktól alkotott elméletnek eleinte olyan nagy hírű kutatók is ellenzői voltak, mint Jacques Cousteau kapitány – ám csak addig, míg maga meg nem győződött az elmélet igazáról. A híres tengerkutató egy kamerát húzott végig a tengerfenéken, a Közép-Atlanti-hátságon át, s bár azt hitte, semmi se lesz ott, a látottak meggyőzték: valóban ott a hátság.

A felfedezés eredménye az lett, hogy Tharp nem dolgozhatott tovább a Lamont Geológiai Obszervatóriumban, mivel egy vezető kutató abszolúte idióta elméletnek tartotta a Tharp és Heezen által bizonyítékokkal alátámasztott elképzelést. Tharp elbocsátása után alapítványi pénzből, Heezen személyes alkalmazottjaként dolgozott otthonából.

Az első, esztétikailag is látványos térkép, amelyet a National Geographic Society megbízásából készített el Heinrich Berann, Tharp munkája alapján.
Forrás: University of Chicago

Időközben a geológia forradalma már a küszöbön toporgott, s a National Geographic, megneszelve a felfedezést, felkarolta a két kutatót. Egy osztrák művész, Heinrich Berann segítségével elképesztően látványos domborzati-batimetriai világtérkép született! Az első, az Indiai-óceán aljzatát bemutató térképet a magazin 1967 októberében tette közzé, ezt később továbbiak követték, az utolsó, az Antarktisz környékét bemutató térkép 1975-ben jelent meg. 1977. június 21-én Bruce Heezen szívrohamban elhunyt, s már nem érhette meg a teljes világtérkép elkészültét.

A teljes világtérkép Heezen halála után néhány hónappal készült el.
Forrás: Wikimedia Commons

 

Marie Tharp kitartó munkája és felfedezése alapjaiban változtatta meg azt, amit ma a bolygónk geológiai működéséről tudunk. Tharp abban bízva dolgozott, hogy a térképei magukért beszélnek, és végül ez így is lett. Ezt írta élete munkájáról: „A tudományos pályafutásom nagy részében a háttérben dolgoztam, de egyáltalán nem neheztelek emiatt. Azt hiszem, szerencsés voltam, hogy valami érdekes feladattal foglalkozhattam. Az egész bolygónkat körbefogó, 65 ezer kilométernyi hosszúságú óceáni hátságok felfedezése pedig fontos dolog volt. Ilyet csak egyszer lehet tenni. Ennél nagyobb méretű dolgot nem lehet találni, legalábbis ezen a bolygón.”

Tharp felfedezésének köszönhetően a geológusok végre elfogadhatták a kontinensek vándorlásának elméletét, s kidolgozhatták a részleteit, azonban a nevét nem sok helyen tüntették fel. 1978-ban a National Geographic Society a Hubbard-éremmel jutalmazta munkásságát, később, élete végéhez közeledve további kitüntetéseket is kapott.

Marie Tharp 2006. augusztus 23-án, 86 éves korában hunyt el New York közeli otthonában.

Az óceánok mélyén még ma is – szó szerint – sötétben tapogatózunk, ám, ha minden jól megy, 2030 körül készülhet el az az átfogó batimetriai térkép, amely már részleteiben mutatja meg az óceánok fenekének domborzatát.

Hozzászólások

Lassan helyreáll a Betelgeuse

Lassan helyreáll a Betelgeuse

2,5 évvel ezelőtt a Betelgeuse óriáscsillag láthatóan elhalványodott, a fényvesztés okára több elmélet is született, amelyekről mi is beszámoltunk, most új eredmények

Puha talppárnáknak köszönhetjük a hatalmas szauropodákat

Puha talppárnáknak köszönhetjük a hatalmas szauropodákat

A gigantikus méretű dinoszauruszok kifejlődését az tette lehetővé, hogy lábuk egy speciális, puha támasztékkal rendelkezett.

Csillagközi objektumok kutatása

Csillagközi objektumok kutatása

Az elmúlt években két, közelünkben elszáguldó égitestről is kiderült, a Naprendszeren kívülről érkezett, s egy meteorit esetében a pályaadatok hasonló eredményt adtak.

Az anyák megmentője, aki felismerte a kézmosás fontosságát

Az anyák megmentője, aki felismerte a kézmosás fontosságát

Egy magyar orvos 1847-ben a bécsi I. számú szülészeti klinikán felismerte a kézmosás fontosságát, ám ezt európai kollégái sokáig elutasították.

Különös hangon szólnak a gondozókhoz az állatkerti gorillák

Különös hangon szólnak a gondozókhoz az állatkerti gorillák

Sukari, az Atlantai Állatkert gorillája sokféle hangot kiad, köztük egy olyat is, amely a gondozók figyelmének felkeltését szolgálja.

National Geographic 2022. augusztusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 600 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket