Éhínség és betegségek segítették a tejfogyasztás terjedését

Egy újonnan, a Nature-ben közzé tett kutatási eredmény alapján elődeink már évezredekkel a laktóz-tolerancia evolúciója előtt fogyasztottak tejet, számolt be a Bristoli Egyetem, amelynek szakembere, Richard P. Evershed volt a vezetője. A nagy, nemzetközi kutatásban magyar szakemberek (Csengeri Piroska, Jakucs János, Sebők Katalin, Marton Tibor, Oross Krisztián, Raczky Pál és Bánffy Eszter) is részt vettek. A kutatás során feltérképezték a tej használatának elmúlt 9000 évét, s az így kapott adatok új megvilágításba helyezték a laktóz-tolerancia evolúcióját is.

Egészen eddig az volt az elfogadott nézet, hogy annak köszönhetően alakult ki és terjedhetett el a tej emésztését elősegítő génváltozat, mert így az emberek több tejet és tejterméket tudtak fogyasztani, ám az új, 21 ország szakemberei részvételével zajlott kutatás más eredményt adott. Ezek szerint az éhínségek és egyes fertőző betegségek segítették elő, hogy az ember képes legyen a tejet és a nem fermentált tejtermékeket elfogyasztani.

Mintegy 5000 éve az ember szinte még egyáltalában nem volt képes a tejcukor felnőttkori emésztésére (az ehhez szükséges enzimek csak a kisgyerekekben termelődtek, később leállt a termelés), mára viszont az európai lakosság nagy része problémamentesen képes tejet fogyasztani. A tejcukor az emésztésére képtelenek esetében a bélbe jutva görcsöket, gázosodást, hasmenést okoz, ma azonban már ritka ez az intolerancia.

A tejcukor emésztéséhez a laktáz nevű enzimre van szükségünk, s ezt szinte minden kisbaba termeli, azonban valamikor az elválasztás és a kamaszkor közt a termelése globálisan az emberek többségében megszűnik. Az elmúlt 10 ezer év során viszont egymástól függetlenül több alkalommal is kialakult a tejcukor felnőttkori emésztését biztosító génváltozat számos tejfogyasztó népességben Európa, Afrika, Közép- és Dél-Ázsia, valamint a Közel-Kelet területén. Mára e géneknek köszönhetően globálisan az emberek kb. harmada képes felnőttként is megemészteni a laktózt.

A kutatók most genetikai elemzések (ma élő emberek DNS-vizsgálata és korábban élt emberek régiDNS vizsgálata), régészeti adatok, valamint számítógépes modellezés segítségével arra jutottak, hogy a tej emésztése csak időszámításunk előtt 1000 körül vált általános képességgé, vagyis igen hosszú idővel a megjelenése (időszámításunk előtt 4700 körül) után.

A kutatók 554 régészeti lelőhelyen feltárt, több mint 13 ezer edénytöredéken található kb. 7000 szerves maradványt, zsírt elemeztek, s ezek segítségével készült el az európai tejfogyasztási térkép. Ezen a legkorábbi, kb. 9000 évvel ezelőtti mezőgazdálkodóktól kezdve mutatták be a tejfogyasztást, amely hol növekedett, hol csökkent. Ezeket az adatokat azután összevetették a laktózemésztésért felelős gén elterjedésével – és minden várakozás ellenére sem volt összefüggés köztük! Ez az eredmény megkérdőjelezi azt, hogy a fogyasztás növekedése elősegítette-e a laktózemésztés képességének evolúcióját.

A brit Biobank adatainak elemzéséből még egy érdekességre fény derült: akik nem rendelkeznek a laktóztolerancia génjével, azok sem mutatnak a többiektől eltérő tejfogyasztási szokásokat, és semmiféle, rövid- vagy hosszú távú egészségügyi problémát nem okozott nekik a tejfogyasztás, az intoleranciájuk ellenére sem.

„A kutatásaink azt mutatták, hogy Európában az elmúlt legalább 9000 évben elterjedt volt a tejfogyasztás, és az egészséges emberek, beleértve a laktózintoleranciával élőket, mind boldogan ihattak tejet anélkül, hogy bajuk lett volna tőle. Azonban az intoleránsak beleiben nagy mennyiségben halmozódik fel a tejcukor, és ez víz elvonásával jár, s amennyiben hasmenés társul hozzá, ez kiszáradáshoz vezethet” – magyarázta Davey Smith professzor, a kutatás egyik vezetője.

Mark Thomas professzor (University College London) hozzátette, ha egészségesen ittak tejet elődeink, egy kis kényelmetlenséggel megúszták, ám ha alultápláltak voltak éhínségek vagy betegségek miatt, akkor súlyos következménye lehetett a tejfogyasztásnak, amennyiben nem rendelkezett az illető a laktóz emésztését lehetővé tevő génnel. Az elképzelést számítógépes modell útján vizsgálták, és arra jutottak, hogy bizony az éhínségek és a járványok hatására sokkal nagyobb szelekciós nyomás segítette a laktóz emésztését lehetővé tevő gének terjedését. Azzal, hogy az éhínségtől vagy fertőzéstől legyengült szervezetű laktóz-intoleráns emberek a tejfogyasztással tovább terhelték a szervezetüket, nagyobb eséllyel hunytak el még azelőtt, hogy tovább tudták volna adni a génjeiket. Akik képesek voltak a laktóz emésztésére, nagyobb számban élhették túl e megpróbáltatásokat a tej segítségével, és adhatták át a megfelelő géneket az utódaiknak.