Bolgár volt Európa utolsó óriáspandája

Egy kínai–bolgár kutatópáros tanulmányában az Agriarctos nikolovi nevet kapott őspanda vizsgálata alapján a távol-keleti pandákkal és egykor élt pandafélékkel hasonlította össze a bolgár medvét, és vont le érdekes következtetéseket, amelyeket a Journal of Vertebrate Paleontology szakfolyóirat ismertetett.

A panda fogaira még az 1970-es években bukkantak rá Bulgária északnyugati régiójában, de akkor még félrerakták, nem sejtve a most kiderített fontosságát. A kutatók most a Bolgár Nemzeti Természettudomány Múzeum raktárából vették elő a maradványokat, s vetették alá tüzetes vizsgálatoknak, összehasonlításoknak. Egy felső zápfog és egy szemfog segítségével sikerült bebizonyítani, hogy az utolsónak ismert európai panda nagyon sokban hasonlíthatott ma élő ázsiai rokonára.

A vizsgálatokból rekonstruálták a 6 millió éve élt pandát: a mai óriáspandához fogható méretű, annál talán picivel kisebb lehetett, és szintén növényi étrendet tartott, ám a bambusznál könnyebben rágható növényeket, hajtásokat fogyaszthatott, de nem 100 százalékban csak növényt evett. A fogai nem voltak alkalmasak arra, hogy a fás rostokat elrágja, ezért vált a zsengébb, lágyabb növényi részek fogyasztójává. A szemfogai akkorák, mint a mai óriáspandának, ebből következtették ki az állat méretbeli hasonlóságát. A bolgár őspanda (és általában az őspandák) kortársai nagy termetű ragadozók voltak, feltehetően ez az erős versenyhelyzet vezetett ahhoz, hogy jórészt vegetáriánussá váltak ezek a medvék.

Nem volt közvetlen őse a modern óriáspandának, csupán oldalági rokona, ám hozzá hasonlóan erdős területen élt – a fogait egy korabeli erdőből kialakult szénrétegben találták meg, majd Dr. Ivan Nikolov, a múzeum paleontológusa katalogizálta, és az ő tiszteletére kapta az őspanda a „nikolovi” nevet.

Az állat végzetét feltehetően a miocén végén átalakuló klíma jelenthette, az egyre szárazabbá váló dél-európai térségben már nem lehettek megfelelőek a pandaféle számára a körülmények.

A pandák ma csupán egészen kis távol-keleti terülten élnek, ám elődeiket Eurázsia jelentős részén megtalálták. Kétféle elterjedési lehetőséget vázoltak fel a kutatók: elképzelhető, hogy Ázsiában jöttek létre a pandafélék, majd onnan vándoroltak át Európába. Azonban a rendelkezésre álló őspanda-leletek ellentétes irányú mozgást sugallnak. A pandafélék legrégebbi ismert képviselői európaiak voltak, így jelen tudásunk alapján valószínűbb, hogy itt alakulhattak ki, majd később vándoroltak Ázsiába, ahol a szerencse melléjük szegődött és fennmaradtak – legalábbis mostanáig.