Emiatt fedezik fel túl későn a prosztatarákot

A Cambridge-i Egyetem kutatója vezette csoport azt vizsgálta meg, miként lehetne javítani a prosztatarák gyógyulási esélyeit, például közegészségügyi intézkedésekkel. A BMC Medicine szakfolyóiratban közzé tett elemzésük szerint sok sikeres gyógyulást akadályozhat meg az az évtizedek óta elterjedt tévhit, amely szerint a húgyúti tünetek hangsúlyosak a felismerésben.

„A legtöbb embernek, amikor a prosztatarák tüneteire gondol, a vizelési zavarok jutnak eszébe. Ez a tévhit évtizedek óta kitart, holott igen kevés bizonyítéka van” – mondta Vincent Gnanapragasam urológus professzor, a kutatás vezetője.

Nagy Britanniában évente több mint 52 ezer prosztatarákos esetet diagnosztizálnak, és mintegy 12 ezren sajnos bele is halnak, s a 10 éves túlélési arány (78 százalék) régóta változatlan, mégpedig azért, mert túl későn ismerik fel a betegséget. Anglia területén például a diagnózisok felét akkor állítják fel, amikor a 4 stádiumból már a harmadikban jár a beteg.

Bár nincsenek a húgyúti tünetek és a prosztatarák kapcsolatára vonatkozó bizonyítékok, a nemzeti közegészségügyi iránymutatás, a figyelemfelhívó kampányok, és az egészségügyi tanácsok továbbra is mind erre hivatkoznak. A kutatók arra jutottak, hogy ez a tévhit nemcsak nem hasznos, hanem egyenesen káros is, mivel ez a férfiakat eltántoríthatja a korai teszteléstől, amikor még jól gyógyítható a betegség.

A prosztata megnagyobbodása valóban okozhat vizelési problémákat, ám ez nagyon ritkán köthető rosszindulatú daganathoz, ellenkezőleg: a rákos prosztata gyakran kisebb, s egy nemrégiben végzett felmérés azt mutatta, hogy épp a húgyúti tünetek hiányában érdemes a rák nagyobb esélyére gondolni.

A prosztatarák szűrése vérvizsgálaton alapul, egy, kizárólag a prosztatában termelt fehérjét, a prosztata-specifikus antigént (PSA) keresik, ám ez önmagában nem mindig pontos jelzőérték, mellette a PSA-sűrűség a precízebb eredményt adó adat, ennek kiszámításához azonban szükséges egy ultrahangos vizsgálat is, s a mindennapi gyakorlatban nem nagyon használják.

„Minél hamarabb fel kell ismernünk, hogy a jelenleg átadott információk hamis biztonságérzetet adhatnak a húgyúti tünetek nélküli férfiaknak. Hangsúlyoznunk kell, hogy a prosztatarák csendes, tünetmentes betegség lehet, különösen a még gyógyítható szakaszaiban. Azzal, ha húgyúti tünetekre várnak, a férfiak egyszerűen elszalaszthatják a gyógyulás lehetőségét” – magyarázta Gnanapragasam professzor. A PSA-tesztelés különösen azok esetében fontos, akiknél a családban már előfordult prosztatarák.

A kutatók nem azt akarják elérni, hogy most minden férfi azonnal rohanjon tesztre, ám a médiakampányok és az egészségügyi ismeretterjesztés megváltoztatásával a felajánlott szűrési lehetőségekkel a mainál jóval többen fognak élni, ha tudják, hogy tünetmentesen is lehetnek betegek. „Ez azt jelentené, hogy több daganatot ismernénk fel korai stádiumában, és megelőznénk azt, hogy sokan már csak későn, gyógyíthatatlan stádiumú elváltozással jussanak orvoshoz.”