A pókok is alszanak, és lehet, hogy álmodnak is
Egy újonnan közzé tett kutatási eredmény alapján úgy tűnik, a pókok se vetnek meg egy kis szundikálást, amely közben a REM-fázisú alváshoz hasonló testi jeleket mutatnak.
Az alvás, vagy alvásra hasonlító állapotok az állatvilág jelentős részében megfigyelhetőek – számos ízeltlábúnál, férgeknél, de még medúzáknál is, azonban az nem ismert, hogy milyen alvásfázisokat élnek át ezek az állatok. A gyors szemmozgással járó alvásfázis, vagyis az ismert nevén a REM-fázis a szárazföldi gerincesekre, főként emlősökre, madarakra jellemző. A REM-fázisú alvásról ugyan igen sokat megtudtunk az elmúlt évtizedekben, de még mindig nem ismert, hogy mikor, hol alakult ki az evolúció során. Ezért is fontos minél többféle állat esetében megfigyelni, hogy vajon így alszanak-e. Mi lehet a helyzet a pókokkal?
Az ugrópókok jó alanynak bizonyulnak ehhez a vizsgálathoz, mivel ők kiváló látásúak és képesek a szemeiket mozgatni (ez igen keveseknek adatik meg a gerinctelenek közt), így egy kutatócsoport az íves ugrópók (Evarcha arcuata) alvását vizsgálta meg. A PNAS-ben közzé tett kutatási eredményekből kiderül: nemcsak alszanak a pókok, de úgy tűnik, még REM-fázisuk is van. Talán még álmodnak is?
Az ugrópók nappali vadász, éjjelre kis selyemszálra felfüggeszti magát s így várja, semmittevésben a reggelt, ebből arra következtettek a szakemberek, hogy ilyenkor minden valószínűség szerint alszik. Ahhoz, hogy megfigyelhessék a szemmozgásukat is, frissen kikelt, még áttetsző kültakarójú állatkákat vizsgáltak, az áttetsző pók szemeit ugyanis jól látni. A pók képes a retináját mozgatni, és ez is jól megfigyelhető a fiatal egyedeken (lásd a videóban).
Az alvó pókokról videók is készültek, így részleteiben is láthatóvá vált, hogy nemcsak a szemüket mozgatják bizonyos időközönként, de számos olyan mozdulatuk is van, amely szintén a REM-jellegű alvásfázishoz köthető, pl. önkéntelen lábrángások, vagy épp a pihenésre jellemző módon behajlított lábak. A feltételezhetően REM-fázisok, időtartamukat valamint időközeiket tekintve, rendszeresek voltak, és egyre hosszabbá és gyakoribbá is váltak az éjszaka előrehaladtával. Ezek az arányok megfeleltek annak, amit a patkányoknál is mértek.
Akinek van háziállata, biztosan megfigyelte már, amint önkéntelen rángásokat, illetve a csukott szemén egyidejűleg látható mozgásokat végeznek a házikedvencek – egészen úgy tűnik, hogy a kis ugrópókok pont így, REM-fázissal tarkított módon alhatnak.
Számos kérdést kell még megválaszolni, például azt, hogy tényleg alszik-e az éjszaka a selyemszálán függő pók? (Az alvást azzal szokták ellenőrizni, hogy ilyenkor lassabban reagál az állat a külső ingerekre, így derült ki a vízben tétlenül lebegő medúzákról is.) Ezekre a vizsgálatokra még szükség lesz, de még akkor se tudjuk kétséget kizáróan kijelenteni, hogy a REM-fázisra hasonlító alvásszakasz valóban olyan-e, mint az emberek REM-fázisa. Azonban egyre több állat esetében találnak olyan jellemzőket, amelyek a REM-fázishoz köthetőek, feltételezhetően igen széles körben elterjedt lehet ez az alvásfázis.