Ezért fárasztó a gondolkodás

Aki szellemi munkát végez, ismeri azt a fajta kimerültséget, amelyet nem lehet összehasonlítani a fizikai fáradtsággal, de vajon miért fáradunk bele abba a tevékenységbe, ami nem jár fizikai erőfeszítéssel?

A szellemi fáradtság nemcsak a fáradtság érzésével jár, hanem azzal is, hogy olyan hibákat követünk el, amelyeket kipihenten biztosan nem tettünk volna. Képalkotó vizsgálatokból már tudják a szakemberek, hogy mely agyi régiók felelnek ezekért a változásokért, azonban még nincsenek részletes információk a mikéntről. Ebben segít az új kutatás, amelyet a francia kutatók Current Biology hasábjain megjelent tanulmányukban mutattak be.

A kutatók egy-egy napon át követték 40 fő, 20-39 év közti egészséges ember tevékenységét, amelyhez két csoportra osztották őket: egyik nehéz, szellemileg megterhelő, másik könnyű feladatokat kapott, s ezek közben, illetve ezek után mágneses rezonancia spektroszkópia (MRS) segítségével vizsgálták az agyműködésükben részvevő egyes molekulákat. E vizsgálat képes nem invazív módon feltárni azokat az agyi folyamatokat, amelyek különféle biokémiai változásokkal járnak, legyen szó akár migrénről, akár kognitív feladatokról. Segítségével számos agyterületen kimutatható egyes molekulák mennyisége, ezt a lehetőséget ragadták most meg a francia kutatók is.

A kognitív feladatok elvégzése után az alanyok választhattak egy azonnali, kis összegű pénzjutalom, vagy egy néhány hét múlva érkező, nagy összegű pénzjutalom közt.

E vizsgálatokból kiderült, hogy a glutamát nevű, számos agyi folyamatban kulcsfontosságú neurotranszmitter vegyület felhalmozódott a laterális prefrontális kéregben. (E molekulát ne keverjük össze az ételízesítőkben lévő és az umámi ízért felelő nátrium-glutamáttal!)

A prefrontális kéregben játszódnak le azok a folyamatok, amelyek megakadályozzák, hogy például elvakarjunk egy szúnyogcsípést, vagy felfaljunk egy egész csokitortát. Megértve a következményeket vissza tudjuk fogni magunkat, vagyis kognitív irányítás alá vonhatunk egyes ösztönös, vagy épp a gyors jutalommal járó tevékenységeket.

A keményebb, szellemileg megterhelőbb feladatokat végrehajtó alanyok agyának e régiójában több glutamát halmozódott fel. A glutamát magas szintje egészen egyszerűen nem engedi érvényesülni az érintett agyterület számos funkcióját, így például a feladatok után emiatt választottak az elérhető nagyobb, de távoli jutalom helyett azonnali, kisebb jutalmat a fáradt alanyok.

A glutamát szintje szerencsére pihenéssel visszaáll, azonban azt még ki kell kísérletezni, hogy pontosan mennyi pihenésre van szükség ehhez, megfelelő-e az alvás e célra. A nagy odafigyelést igénylő munkák esetében igen fontos megérteni azt, miként regenerálódhat az ember. Azt is meg kell vizsgálni, hogy pontosan mi történik a pihenés során a felhalmozódott vegyülettel, illetve azt is jó lenne megérteni, hogy honnan vonja el az agy, amit felhalmoz a fáradtság során.

A most feltárt összefüggés csak az első lépés egy hosszú jövőbeli kutatáshoz, mivel a használt technológia nem tud megfelelően apró részletekre rávilágítani, azonban iránymutatónak, kiindulásnak tökéletes.