Globális éhínséget okozna egy atomháború

Egy kutatócsoport a Nature Food szakfolyóiratban közzé tett tanulmányában azt mutatta be, milyen klimatikus, mezőgazdasági és halászati hatásai volnának egy atomháborúnak. Az eredményeik szerint, még egy India-Pakisztán közti helyi konfliktus hatására is mintegy 2 milliárd ember halna éhen, ha viszont az USA és Oroszország közt robbanna ki atomháború, az már 5 milliárd fő halálával járna.

A szakemberek azt modellezték, hogy az atomrobbantások hatására mennyi korom jutna a magaslégköri rétegekbe. Míg egy olyan természeti katasztrófa esetében, mint a Laki vagy a Tambora vulkánkitörései voltak, amelyek a sztratoszférába jutó kén-dioxid révén okoztak globális lehűlést, természeti katasztrófát, éhínséget, az atomháború esetében fontos tényező, hogy mekkora tölteteket robbantanak fel és földrajzilag hol. Például ipari, nagyvárosi környezetben az atomrobbanással tűzvihar is keletkezne, melynek hatására hatalmas mennyiségű korom jutna a légkör magasabb rétegeibe, ahol gyorsan szétterjedve évtizedes időtartamú globális lehűlést okozna. India-Pakisztán atomháborúja esetében 5-47 millió tonna korom kerülne a légkörbe, USA-Oroszország konfliktusában 150 millió tonna. A kutatók számos különböző lehetőség hatását számították ki, bár a részletekben nem célszerű elveszni, de az adatok elgondolkodtatóak. Az egyszerűség kedvéért azt számolták ki, hogy a mezőgazdasági terményekből mennyi kalóriányi tápanyagot nyerhetnénk ki az atomháborúkat követően.

Még a legkisebb elképzelhető, 5 millió tonna korommal járó háború esetében is 7 százalékkal csökkenne az élelmiszerekből kinyerhető tápanyagtartalom globálisan a háborút követő 1-5. évben, a 47 millió tonnás szcenárióban 50 százalékos termésvisszaesést számítottak a kutatók, a 150 millió tonnásra pedig 90 százalékosat, még a háború utáni 3-4. évben is. A változásba természetesen azt is bele kell számolni, mi történne a háziállatokkal. A Tambora kitörését követő lehűlés hatására például New England területén a gazdáknak el kellett adniuk a jószágot, mivel nem tudták etetni – a kutatók az atomháború következményét is hasonlónak látják, nem jutna elég eleség a húst, tojást, tejet adó állatainknak.

A halászatra (amely ugyan egy tenger nélküli országból nézve nem tűnik fontosnak, de a világ jelentős részén alapvető fehérjeforrást jelent) kevésbé volna súlyos a hatása, 3-37 százalékos csökkenésre számítanának a szakemberek.

A globálisan katasztrofális hatású éhínség valamelyest megkímélné a déli félteke egyes országait, így Ausztrália, Új-Zéland megúszná – ám e helyeknek feltehetően hatalmas menekültáradattal kellene szembesülniük. Globálisan számolva azonban a legtöbb ország egy nagy léptékű atomháború utáni második évre lakossága háromnegyedét elveszítené.

Van egy másik érdekes számítás is a tanulmányban. Ebben kissé idealizálva a helyzetet arra jutottak a kutatók, hogy az élelmiszer-hulladékot nullára csökkentve és a haszonállatok etetése helyett embereket etetve, s a rendelkezésre álló élelmiszert egyenletesen elosztva még a 47 millió tonna korommal járó atomháború esetében is elég energiához jutna minden ember. Ehhez azt az igencsak elgondolkodtató adatot is érdemes hozzáfűzni, hogy ma (2020-as adatok szerint) 720-811 millió ember alultáplált, miközben jóval több élelmiszert termelünk, mint amivel őket is jól lehetne lakatni, ha az élelem oda jutna, ahol szükség van rá… Az országokon belüli és az országok közti egyenlőtlenségek miatt, feltehetően az atomháborút követően se lenne egyenletes az élelmiszer elosztása bolygónkon.

Lehetne alkalmazkodni persze az átalakult klímaviszonyokhoz, de ahogy a lassabban átalakulóhoz se túlzottan alkalmazkodunk, hanem ragaszkodunk a klasszikus terményekhez, úgy feltehetően ezt se sikerülne könnyedén megoldani. A kutatók végkövetkeztetése az, amit már Reagen és Gorbacsov is mondott 1985-ben: az atomháborút nem lehet megnyerni, ezért sosem szabad megvívni.