Sok gén veszett el a gyapjas mamut evolúciója során

A Stockholmi Egyetem számolt be arról az iScience folyóiratban publikált nemzetközi kutatásról, amelynek vezetői svéd szakemberek voltak. A kutatók a gyapjas mamutok maradványainak genetikai vizsgálata alapján arra jutottak, hogy a génvesztés csökkenti annak az esélyeit, hogy a fajt valaha is fel lehessen támasztani.

A világon néhány kutatócsoport foglalkozik komolyan a mamut „feltámasztásának” lehetőségével, az erősen ellentmondásos törekvéseknek genetikai megoldásai lehetnének: a mamutgénekkel megspékelt elefánt-DNS segíthetné a mamutok(ra hasonlító állatok) születését. Felesleges azon vitatkozni, hogy ez a törekvés csak rossz ötlet, vagy egyszerűen értelmetlen, az a tény, hogy vannak támogatói, azt jelenti, hogy foglalkozni azért muszáj vele. A tervek szerint a kihalt állatokat az eredeti élőhelyükre szeretnék visszatelepíteni, s vannak olyan remények is, hogy a jelenlétük akár a permafroszt olvadását is leállíthatná.

A mostani kutatásból azonban az derült ki, hogy a feladat sokkal komplexebb lenne, ha azt akarnák, hogy annak fontos tulajdonságai megmaradjanak. Love Dalén paleogenetikus, a kutatás egyik vezetője elmondta, egy ilyen folyamat sokkal bonyolultabb és nehezebb lenne az egyszerű génszerkesztésnél.

33 korábban már feltárt mamutgenom, afrikai és ázsiai elefántok genomja, és két újonnan szekvenált szibériai mamut genomja segített a kutatóknak az összehasonlító vizsgálatokban. A kutatók számtalan változást találtak a mamutok evolúciója során, s bár a legtöbb a DNS nem kódoló részén volt, 87 gén is érintett volt ezekben. „84 esetben törlődtek a gének egyes részei, 3 esetben pedig rövid inzertek hatása érvényesült. E szerkezeti változásoknak fontos hatása lehetett e gének működésére, és talán a mamutok különleges alkalmazkodóképességéhez is hozzájárultak.” – mondta el Tom van der Valk, a kutatás vezetője. A géneket működésképtelenné teheti az is, ha törlődnek egyes részeik, de az is, ha hozzáadódnak olyan részek, amelyek korábban nem voltak a génben – ez utóbbiak az említett inzertek.

Az érintett gének olyan funkciókat irányítottak, amelyeknek fontos szerepük volt a hideghez való adaptációban. Bár a legtöbb ilyen tulajdonságot, mint például a nagy termetet vagy a hidegtűrést számos különböző gén irányította, ám ezek némelyikének elvesztése befolyásolhatja azt, hogy e tulajdonságok miként fejlődtek ki. „Az érintett gének közül több olyan klasszikus mamut-tulajdonságokhoz kapcsolódik, mint a szőr növekedése és a szőrszálak alakja, vagy a zsír lerakódása, vagy épp a csontozat felépítése, illetve a fülek mérete” – tette hozzá Marianne Dehasque paleogenetikus doktorandusz. A mamutokról ismert, hogy az elefántokénál vaskosabb lábcsontjaik voltak, kisebb füleik is a hidegadaptáció részét képezték. Az se volt mindegy, hogy pontosan hol és mekkora zsírréteg tudott felhalmozódni az állatok testén, illetve miként tartalékolta az A-vitamint. Számos más gén pedig az állat viselkedését befolyásolók közül került ki. Ha ezekkel nem foglalkoznának azok, akik a mamutokat szeretnék visszahozni, valószínűleg életképtelen állatokat eredményezne a munkájuk.