Kisebb szem a nagyobb harapásért

A „nagyobb volt a szemed mint a szád” mondás a dinoszauruszokra is igaz volt, legalábbis úgy tűnik a Birminghami Egyetem paleontológusa, Stephan Lautenschlager újonnan, a Communications Biology folyóiratban közzé tett kutatási eredményéből. A koponya felépítését, a harapás erősségét és a szem méretét összevető elemzése alapján a nagyobb szem kisebb harapást eredményezett, vagyis a nagyobb harapásért csökkenteni kellett a szem méretét. E vizsgálatokból úgy tűnik, a T. rex szúrós tekintete nemcsak ijesztgetés volt, hanem valóban az állat hatékony ragadozó voltát jelezte. A kutatást a Scimex tudományos hírportál ismertette.

Lautenschlager 410 fosszilis hüllőkoponya vizsgálatát végezte el, amelyek a mezozoikumban, 252-66 millió évvel ezelőtti időszakban éltek, köztük dinoszauruszokét, és velük rokon állatokét, mint pl. a krokodilfélék.

A legtöbb fajnak, de leginkább a növényevőknek kerek szemürege volt, azonban a nagy termetű ragadozóknak, amelyeknek méteres nagyságú koponyájuk volt, gyakran kulcslyukra emlékeztető, vagy ovális alakú volt a szemürege. Ez utóbbi fajoknál a fiatal egyedeké még szintén kerekebb volt, csak felnőtt korra alakult ki a jellegzetes forma, s hasonló eltérés volt aszerint is, hogy mikor élt az adott állat: az ősibbek esetében a kerek szemüreg dominált, a modernebbeknél fejlődtek ki a különleges alakúak. A nagy termetű theropodák (például a T. rex is) evolúciójuk során egyre inkább a felnőttkorra kialakuló, kulcslyuk alakú szemüreg felé fejlődtek.

A kutató a koponya digitális modelljén olyan elemzést is végzett, amelyekből kiszámolta a fej egyes részeire a harapás során ható erőket. E számításokat különféle alakú szemüregek esetére is elvégezte, s ebből kiderültek az egyes szemüreg-formákhoz tartozó lehetőségek. A T. rex esetében e modellezésben a lehető legnagyobb és a lehető legkisebb szemmel járó harapási erők hatását is felmérte: kiderült, hogy a kulcslyuk alakú szemüreg esetén, amelyhez a legapróbb szem tartozhatott, a nagyobb erejű harapás feszültségei eloszlottak a koponya szemüreg mögötti részén.

A kutató úgy véli, a kisebb szem evolúciós kompromisszum volt, s azt is lehetővé tette, hogy nagyobb hely maradt az állkapcsot mozgató izmok számára. Bár a nagyobb szem lehetőségét a nagyobb harapásra cserélte az állat, az ezzel járó gyengébb látás mégsem lehetett olyan előnytelen állapot, mint a gyengébb harapás lett volna.