A legkorábbi gyümölcsevő

Az eLife folyóiratban publikált tanulmányban a Jeholornis nevű ősmadárról sikerült bebizonyítani, hogy már fogyasztott gyümölcsöt, a kutatást a chicagói Field Museum ismertette. A kínai leletekből ismert ősmadár egy új, kiváló állapotban fennmaradt koponyájának vizsgálata alapján azonban kizárható, hogy a korábbi elképzelés szerint magevő lett volna ez az ősállat. A koponyát ma élő madarakéval összehasonlítva, valamint az ősmadár ismert gyomortartalmát elemezve a kutatók arra jutottak, hogy a 120 millió éve élt Jeholornis gyümölcsevő volt. Ez azt jelenti, hogy a madarak, ahogy ma is teszik, már 120 millió éve is hozzájárultak az étrendjükön át a növények terjesztéséhez.

„Ez volt a legkorábbi gyümölcsevő állat. A gyümölcs hihetetlenül jó élelemforrás, amelyet mindannyian ismerünk, ám ez nem volt mindig így. A felfedezésünk, amelyből kiderült, hogy a madarak mikor és hogyan kezdték el ezt a lehetőséget kihasználni azt is megmagyarázhatja, hogy miért uralják ma a tájat ezek a típusú növények” – magyarázta Jingmai O’Connor, a kutatás vezetője.

A madarak ma rendkívül fontos szerepet töltenek be a gyümölcsök terjesztésében, azonban eddig nem volt nyoma annak, hogy már az ősmadarak is ették volna ezeket a terméseket, a ma élő madarak közvetlen elődein kívül. A Jeholornis annyira régen élt, hogy az őket a T. rextől elválasztó idő ugyanakkora, mint a T. rexet és a ma élő embert elválasztó. A legelső, még 2002-ben feltárt Jeholornis-maradványt úgy vették körbe a növényi darabkák, mintha csak felrobbant volna az állat gyomra, s a maradványokat akkor, elég felületesen magvakként azonosították. Ebből akkor az az elképzelés alakult ki, hogy az állat magvakkal táplálkozott. Aztán 17 évvel később más kutatók úgy vélték, nem magvakat, hanem teljes gyümölcsöket ehetett, de csupán azok magjai maradhattak ránk. Ettől az elmélettől kezdve mindenki arra volt kíváncsi, vajon akkor mivel is táplálkozott a Jeholornis?

A különbség azért fontos, mert a gyümölcsevés járt csak olyan közös evolúciós úttal, amelynek hatására a gyümölcs húsával táplálkozó állat a növény magvait sértetlenül üríti s ezzel terjeszti is a növényeket. Ne feledjük, a magevők összezúzzák a magokat, s azok energiatartalmát nyerik ki, így nem lehet már belőlük növény.

A Jeholornis legjobb állapotú koponyájának szinkrotronos vizsgálatából sok részlet kiderült, például az is, hogy jóval inkább hasonlított a dinoszauruszokéra, mint a mai madarakéra. Azonban voltak olyan részletei is, amelyek azt sejttették, ehetett gyümölcsöt az állat. Az állkapcsának mai magevőkkel és gyümölcsevőkkel való összehasonlításából azonban teljesen egyértelművé vált, hogy ez az ősmadár képtelen lett volna a magvakat feltörni. Persze egyedül a koponya alakja nem elég bizonyíték, ez esetben azt is lehet tudni, hogy a magevők zúzógyomorral (zúzával) rendelkeznek, és köveket is rendszeresen nyelnek le a magvak őrlésének segítségére. A Jeholornis esetében ugyan találtak a maradványok gyomri részén követ, magvakat is, ám olyan maradvány nem volt, amelyben kő és mag is lett volna, ráadásul a talált magok nem voltak szétzúzva, vagyis a madár számára emészthetetlenek voltak.

Ez azt sugallja, hogy a Jeholornis az év egyes szakaszaiban mást és mást fogyaszthatott, amikor érett a gyümölcs, azt falta, majd ürítette az egész magvait. Amikor viszont nem volt gyümölcsszezon, akkor valami más, keményebb élelmet kellett enniük, ehhez pedig ott voltak a zúzáshoz használatos köveik. Azok, amelyeknek egész magokat találtak a gyomrában, a gyümölcsszezonban pusztulhattak el.

Ez a fajta szezonális táplálkozás jól ismert a mai madarakból is, amelyek remekül alkalmazkodtak a rendelkezésre álló élelemforrásokhoz. „A madarak képesek jelentősen átalakítani az emésztőrendszerük arányait ahhoz az élelemhez alkalmazkodva, ami épp rendelkezésre áll egy adott évszakban” – tette hozzá O’Connor. „Ez az első nyoma ennek a rugalmasságnak a dinoszauruszok körében.”

A Jeholornis nemcsak az első gyümölcsevő, hanem abban is segít, hogy megértsük, miként járultak hozzá az ősi madarak a gyümölcsök evolúciójához. A könnyen mozgó gyümölcsevő ősmadarak már a kréta időszaki szárazföldi forradalomként emlegetett növényi és állati sokféleség-növekedéshez is hozzájárulhattak azzal, hogy képesek voltak a növényi magokat terjeszteni. (Ez volt az az átalakulás, amikor a zárvatermők átvették a növényvilág uralmát.)

A gyümölcsevés még a Jeholornis repüléséhez is elég indítékkal szolgálhatott, hisz a gyümölcsöket meg kell keresni, fel kell ismerni az érettet, s ehhez nem ártott a hatékony helyváltoztatás. A felfedezésnek további hatásai is lesznek azonban a kutatók szerint, részint a korabeli táplálkozási lánc és az ökológiai kapcsolatok megértésében.