Rovarirtók helyett hangyák is védhetnek egyes terményeket

Évszázadokkal ezelőtt a dél-kínai citrustermelők sikerrel alkalmaztak hangyákat a növények védelmében. Amikor 1915-ben egy amerikai kutató Kínába utazott, hogy a floridai narancsültetvényeket sújtó betegség elleni védelem céljával új fajtákat hozzon, megdöbbenve tapasztalta, hogy a kínaiak hangyákat tenyésztenek s használják fel ezeket. Mind kiderült később, a vörös szövőhangya (Oecophylla smaragdina) nevű faj, amelyről a feljegyzések már az időszámításunk szerinti 4. században is azt regélték, hogy a gyümölcstermesztők alkalmazzák őket a fák védelmében.

Ezek a feljegyzések az elsők, amelyek szerint biológiai védekezéshez alkalmas állatokat árusítottak a mezőgazdálkodók számára (ahogyan ma a katicákat meg lehet vásárolni). A hangyafaj sikeresen távol tartotta a fáktól a gyümölcsöket tönkre tevő citruspoloskákat és más káros rovarokat is. Azóta számtalan helyszínen, számtalan termény védelmében alkalmaztak már hangyákat világszerte.

Egy új, brazil vezetésű kutatásban erre a talán ősinek is nevezhető módszerre hasonlítót vetettek fel a modern mezőgazdaságban olyannyira túlzóan használt rovarirtó szerek alternatívájaként. A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban közzé tett tanulmányban elemezte a kutatócsoport a biológiai védekezés e formájában rejlő lehetőségeket.

Nem minden szempontból lehet hasznos egy csomó hangya egy növényen: a hangyák a virágok beporzására érkezőket is elriaszthatják ugyanis, illetve, amint az közismert, hatásukra nő a levéltetvek száma, így mérlegelni kell, hol is lehet őket alkalmazni. Számításba kell tehát venni egyrészt helyi tényezőket, másrészt a védendő növények és persze az alkalmazandó hangyák igényeit is. Összesen 308 esetet elemeztek, amelyekben a világ számos országában végzett felmérésekből szűrték le a tanulságokat. Kiderítették, milyen termények és milyen kártevőtípusok esetében használnak és milyen sikerrel hangyákat a rovarkártevők ellen, s miféle körülmények tették ezt a legjobb lehetőséggé.

Mik derültek ki?
A hangya kiváló védekezési lehetőséget rejt, amennyiben olyan növényről van szó, amely legalább részben árnyékos helyen élhet, ám nem alkalmas a védekezésre a monokultúrás terményeknél (pl. szója). Az agrár-erdészeti növénytermesztésben kiválóan alkalmazhatóak, ahogy például az organikus növénytermesztésbe is jól beilleszthetőek. A legtöbbet használt fajok a szövőhangyák (Oecophylla) voltak egyébként.

A mézharmatot termelő (pl. tetvek) rovarokon kívül mindenféle egyéb rovar előfordulását csökkentették a hangyák, ám a számítások szerint ezzel még akkor is segítették a nagyobb terméshozamot, ha a tetvek száma emelkedett a hangyák miatt. Ez utóbbi problémát is lehet orvosolni azonban a kutatások alapján, ha a hangyáknak cukros oldatot adnak a tetves ágaktól távolabb, akkor ugyanis nem fognak vesződni a tetvek védelmével, s így azok természetes ellenségeinek marad lehetőségük tenni a dolgukat. A kutatások szerint azonban azok a ragadozó és parazitoid rovarok, amelyek specialisták, vagyis csak egy vagy néhány közeli rokon kártevőfajt irtanak, evolúciójuk során már rég megtalálták a módját annak, hogy elkerüljék a hangyákat. A generalista, vagyis sokféle kártevőfajt irtó ragadozó rovarok számára jelent csak kihívást a hangyák jelenléte.

A hangyák pozitív hatása különösen jó volt azokban az esetekben, ahol lepkefélék és légyfélék (köztük a gyümölcsöket tönkre tevő fúrólégy-fajok) ellen kellett védekezni, egész egyszerűen a hangya jelenléte hatására e rovarok sokkal kevesebb lehetőséget találtak a peterakásra.

Azt, hogy mennyire jó hatásúak a hangyák, talán egy ausztrál példa mutatja leginkább: észak-ausztrál kesudió termesztésben használt vörös szövőhangyák már két év alatt 49 százalékkal növelték a terméshozamot, és 70 százalékkal a gazda bevételeit.