Lehet, hogy nem csak egy kisbolygó volt a dinók kiirtója?

A jelenleg elfogadott nézet szerint a Yucatán-félszigeten becsapódott égitest (amely a Chicxulub-krátert hagyta maga után) hozta el a kréta végi kihalást, s ezzel a nem madár dinók végzetét. Azonban egy Nyugat-Afrika partjai közelében a kontinentális selfen lévő Nadir-kráter nevű objektumról készült, a Science Advances folyóiratban közzé tett tanulmányban azt közölték, hogy talán a Chicxulub egy korábban leszakadt darabja csapódhatott be itt. A kutatást az Arizonai Egyetem ismertette.

A kráter nyomaira Uisdean Nicholson edinburghi geológus véletlenül bukkant rá, amikor a tengerfenék tágulásának vizsgálata során a térség szeizmikus mérési adatait nézte át. Az adatok azt mutatták, hogy kiemelkedő peremmel és központi csúccsal rendelkező, tál alakban benyomódott réteg található a mélyben. A mélyedés jellegzetességei alapján más folyamatokat kizárva a kutatók arra jutottak, hogy egy becsapódás hatására jöhetett létre.

A krátert, pontosabban a kráternek tűnő dolgot szeizmikus tomográfia útján találta meg egy amerikai-skót kutatócsoport, s arra jutottak, hogy a kráter kora azonos lehet a Chicxulubéval.

Veronica Bray, a kutatás egyik résztvevője, aki a Naprendszerben található kráterekre szakosodott, elmondta, hogy a kráter maradványai 300-400 méterrel a tengerfenék alatti üledékrétegben találhatóak. A számítások szerint az itt becsapódó égitest 400 méternél nagyobb átmérőjű lehetett, és nemcsak igen jelentős cunamit okozhatott a becsapódása, hanem – a Chicxulubhoz hasonlóan – a légkörbe jutó üvegházgázok mennyisége is nagy lehetett.

A rétegek elhelyezkedése azt jelzi, hogy a mexikói kráterrel azonosnak tűnő időben történt a becsapódás, vagyis a kréta időszak végén. Ez alapján gyanítják azt a szakemberek, hogy a két becsapódó égitestnek köze lehetett egymáshoz.

Bray számítógépes szimuláció révén vizsgálta meg, milyen hatásai lehettek ennek a becsapódásnak, s arra jutott, hogy egy kb. 6,5 magnitúdós földrengéssel és több száz méter magas cunamihullámmal (legalábbis a becsapódás közelében, pl. Dél-Amerika partjait már csak 5 méteres hullám érhette el) járhatott. Érdemes tudni, hogy ezek az adatok eltörpülnek a Chicxulub által okozott hatások mellett, ám a kutatók úgy vélik, a feltételezett kisebb becsapódás ennek ellenére is hozzájárulhatott a globális katasztrófához.

Azt még más mérésekkel és vizsgálatokkal is be kell persze bizonyítani, hogy itt valóban egy kráter rejtőzik a mélyben. Mivel a terület viszonylag hozzáférhető (hisz a kontinentális selfen van, nem több ezer méteres mélységben), akár még arra is sor kerülhetne, hogy fúrásokkal győződjenek meg a talált jel becsapódási kráter voltáról. Ha sikerül erre pénzt szerezni, a kutatók bele fognak vágni ebbe, a mindent eldöntő vizsgálatba.