Bernadett, Simon, Zenkő2025. február 18., kedd
Tudomány

Az ősvilági Pompeji lábnyomai, ahogy még sosem láttuk

2022.08.24.Fitos Attila
National Geographic Magyarország

A világhírű ipolytarnóci őslénylelőhely 120 évre visszatekintő kutatástörténete napjainkban a legmodernebb 3D képalkotó eszközökkel folytatódik.

A 17 millió éves lábnyomok 3D szkennelése az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület egyik fedett csarnokában.
Forrás: Botfalvai Gábor

 

Valamikor hosszú évmilliókkal ezelőtt, egy szubtrópusi erdőséget átszelő folyó árterének finom, iszapos felszínén állati nyomok egész kavalkádja rajzolódott ki. A folyam egy forgalmas szakasza volt ez, kedvező hely lehetett mindenféle szerzet számára, amely épp szomját akarta oltani, a kisebb madaraktól az orrszarvúakon át a hatalmas ősormányosokig. Igazi semleges zóna, amely fegyverszünetre kényszeríti még a legádázabb ragadozókat is, legalábbis, amíg a szomjúság alább nem hagy. A fövenyen csak úgy gyűltek az itt megforduló állatok lábnyomai, keresztül-kasul, mígnem kusza hálózattá alakultak a puha homokban. Ekkor tört ki mennydörgő robajjal a közelben eddig szunnyadó gigantikus vulkánok egyike. Mire kisebb földmozgások kíséretében megérkezett az első finom hamufelhő, az állatok már árkon-bokron túl jártak. Hátrahagyott lábnyomaikat azonban végül már semmi nem tudta eltüntetni, a kitörés második hullámában irdatlan sebességgel érkező roppant tufaáradat ugyanis az egész területet betemette. Később, a nyomokat jótékonyan elfedő riolittufa-takaró kovasavas oldatai leszivárogtak a homokkőbe, örök időkre konzerválva, a természet emlékművévé varázsolva az utolsó pillanatok szinte minden parányi részletét.

A kivételes domborműveket rejtő homokkőlapok, emberöltőkre szabott elménk számára felfoghatatlanul sokáig, bő 17 millió évig szunnyadtak a föld alatt. Egészen addig, amíg 1900-ban a selmeci bányászati akadémia tanára, Böckh Hugó meg nem jelent diákjaival a nógrádi Ipolytarnóc határában, nagyjából olyan célból, amit ma terepgyakorlatnak neveznénk. Egy gigászi méretű kovásodott óriásfenyő révén ugyanis a geológusok körében már évtizedekkel korábban ismert volt a falu melletti Csapás-völgy. A csoportból valaki megpillantotta a miocén korszak népes állatseregletének lábnyomaitól hemzsegő réteglap egy apró, napvilágra került részletét, és innentől nem volt megállás. A kezdetekben feltárt lapokból néhányat rövid időn belül a Magyar Királyi Földtani Intézet palotájába szállítottak, amelyek látványától aztán a fiatal Tasnádi Kubacska András egy életre az őslénytan hatása alá került. A hazai tudományos ismeretterjesztés ikonikus alakjaként ismert tudós szívügyének tekintette a tarnóci lelőhelyet, így mindamellett, hogy életművének jelentős hányadát tette ki a Csapás-völgy elsüllyedt világának feltárása és publikálása, a 20. század közepén kimagasló része volt annak egyre sürgetőbb védetté nyilvánításában is.
A nyolcvanas évektől kezdve aztán Kordos László vezetése alatt zajlottak felbecsülhetetlen értékű munkálatok a nyomok rendszertani besorolását illetően, amelynek során nemzetség és faj szinten is sikerült beazonosítani a lelőhely ichnofosszíliáinak egy számottevő részét. A természetvédelmi terület végül 2008-ban, a Nógrád-Novohrad Geoparkhoz való csatlakozással egy nagyszabású korszerűsítésen mehetett át, így az elképesztő mennyiségű, több mint 2000 ősi életnyomot magába foglaló, egyetlen összefüggő területen tanulmányozható leletegyüttes mára egy világszínvonalú, jól felszerelt és interaktív bemutatóhelyen kalauzolhatja el a látogatókat az idő szédítő mélységébe.
Az ismeretterjesztés mellett természetesen a kutatások is tovább folynak, hiszen a lelőhely kiemelkedő fontosságú a tudomány számára: nem egy átlagos nyomfosszíliás rétegfelszínnel van dolgunk, hanem egy közel teljes ősi ökoszisztéma példátlan épségben fennmaradt nyomainak egész hálózatáról, amely mind az egyes állatfajok mozgásának, viselkedésének elemzéséhez, mind a fajok közötti összefüggések paleoökológiai értelmezéséhez szolgál kulcsfontosságú információkkal. Éppen ez a tökéletes állapot az, ami életre hívta az ipolytarnóci nyomokkal kapcsolatos kutatások új generációját. Ezek az ichnofosszíliák ugyanis sokkal épebbek, részleteikben pedig sokkal gazdagabbak annál, mint amit a mi saját emberi szemünk még érzékelni képes. Eljött hát az idő, hogy az utóbbi években hatalmas fejlődést produkáló 3D képalkotás technikája is kivegye a maga részét a munkából.

A Magyar Természettudományi Múzeum, a Bükki Nemzeti Park és a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai 3D szkennerek segítségével a szem felbontóképességének többezerszeresére tudták nagyítani a lábnyomokat. Ennek köszönhetően olyan részletek tárultak fel, melyek korábban rejtve maradtak még a legszakavatottabb tudósok tekintete előtt is.

Az ipolytarnóci lelőhelyen megfigyelhető lábnyomok többsége szabad szemmel is jól kivehető, azonban ez nem mondható el a területről kimutatható kisszámú ragadozó emlősöktől származó nyomokról. Ezek a nyomok igen sekélyek, szabad szemmel szinte alig kivehetőek, ami annak tudható be, hogy a ragadozó emlősök lopakodó járása során a talp a legtöbb esetben csak kismértékben nyomódik le a talajra. A kutatás során használt 3D szkennerek segítségével 0,01 milliméteres felbontásban tudtuk vizsgálni ezeket a sekély nyomokat, így megfigyelhetővé váltak olyan részletek is, melyek ez idáig nem voltak ismertek – foglalta össze a kutatás fő célkitűzését Dr. Botfalvai Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának vezetője.

A kutatócsoport a munka során nem csak a már ismert ichnofosszíliákat tanulmányozta, de új nyomokat, sőt, egész nyomsorozatokat is felfedezett az eljárásnak köszönhetően. Ezek közül többet is olyan ősállat hagyott hátra, amely rettegett látogatója lehetett a prehisztorikus itatónak.

A 3D szkennerek segítségével 0,01 mm-es felbontásban váltak vizsgálhatóvá az ipolytarnóci lelőhelyről ismert sekély ragadozó emlős nyomok.
Forrás: Botfalvai et al. 2022

A grizzly medvék testméretét is meghaladó nagytestű ragadozó emlősök korábban mindössze egyetlen, töredékes nyom alapján voltak ismertek az ipolytarnóci lelőhelyről, azonban a lábnyomos homokkőpad 3D szkennelése során számos hasonló lábnyomot fedeztünk fel, melyek morfológiai tulajdonságai arra utaltak, hogy ezek nagy valószínűséggel az Amphicyonidae családba tartozó, 500 kilogrammos testtömeget is elérő medvekutyáktól származhatnak.  Az új leletanyag vizsgálatából származó eredmények nagymértékben bővítették a tudásunkat ennek a több millió évvel ezelőtt kihalt élőlénycsoportnak a testfelépítéséről és a járásmódjáról – összegezte a kutatás során felfedezett lábnyomok jelentőségét Magyar János, az ELTE TTK Őslénytani tanszékének doktorandusza.

A medvekutyafélék felettébb népes, de már régen kihalt családjának első tagjai valamikor 42 millió évvel ezelőtt, az eocén közepe táján jelentek meg Észak-Amerikában, majd néhány millió évvel később Európát is meghódították. A ragadozó emlősök rendjén belül ez volt az egyik első olyan család a földtörténet során, amelynek egyes nemei kifejezetten nagy testméretet értek el. A mai kutyafélék és medvefélék is a ragadozó emlősök rendjéhez tartoznak, ennek ellenére nincs szorosabb rokoni kapcsolatuk a medvekutyákkal, azok ugyanis a ragadozó emlősök evolúciójának egy olyan külön ágát képviselik, amelyek jóval a mai formák megjelenése előtt letértek a maguk külön útjára.

A kutatók a modern eszközökkel vizsgált, valamint az újonnan felfedezett nyomokkal kapcsolatos eredményeiket a Historical Biology című tudományos folyóiratban tették közzé.

Az ipolytarnóci lelőhelyen felfedezett legnagyobb ragadozónyom egy nagytestű medvekutyától származik, mely a terület csúcsragadozója lehetett.
Forrás: Szabó Márton illusztrációja

Az ipolytarnóci lábnyomok 3D szkennelésének egy másik pozitív hozadéka, hogy az így alkotott 3D modellek digitális változata mostantól bárki által elérhető, nem csak a nemzetközi paleontológus szakma, hanem az őslénytan iránt érdeklődő nagyközönség számára is. A kutatás során készített 3D modelleket a más hasonló tudományos projekteknek is helyet biztosító Skechfab weboldalán lehet megtekinteni. Mivel évtizedünk úgy alakul, hogy a legkülönfélébb, mindenki által ismert okok miatt egyre nehezebb és egyre költségesebb személyesen utazni, az ipolytarnóci lábnyomok nagy felbontású digitális modelljeinek közkinccsé tétele hatalmas szolgálat a tudomány számára.

A 3D szkennelt felszínek publikálásával a területen végzett szakmai munka nagy része elhanyagolhatóvá válik, mely egyrészről kedvez a lábnyomos felszín mai állapotának fenntartásában (kevesebb helyben történt mérés és így kevesebb mechanikai beavatkozás), másrészről lehetővé teszi, hogy a kutatók az ipolytarnóci lábnyomokon (a világ bármely pontjáról) tudományos munkát végezzenek anélkül, hogy a területre látogatnának, hozzájárulva a lelőhely nemzetközi tudományos körökbe történő integrálódásához – foglalta össze Dr. Szolyák Péter, a Herman Ottó Múzeum igazgatója a kutatás nemzetközi jelentőségét.

Szarvas Imre, az Ipolytarnóci Bemutatóhely vezetője és a megjelent publikáció társszerzője évek óta nagy energiákat fordít arra, hogy az odalátogató érdeklődők minél többet megtudjanak az ipolytarnóci lábnyomok őslénytani jelentőségéről és az ott folyó kutatás szerepéről. A többezres látogatószámot elérő bemutatóhely azonban nem csak egy ismeretterjesztő célú, tömegeket vonzó épületkomplexum, hanem egy tudományos kutatólaboratórium helyszíne is, ahol már több évtizede magas színvonalon jegyzett kutatómunka folyik.

Hozzászólások

Alig evett húst az Australopithecus Dél-Afrikában

Alig evett húst az Australopithecus Dél-Afrikában

Több mint 3 millió éve élt elődeink fogzománca megörökítette az egykori étrendet, amelyben nem sok hely jutott húsnak.

Kiderült, miként lett az embernek hosszú haja

Kiderült, miként lett az embernek hosszú haja

Az ember evolúciója során a testét borító szőrzet legnagyobb részt visszafejlődött, a fején azonban ezzel ellentétes folyamat zajlott: hajunk egyre hosszabbá vált.

Korábban ismeretlen, ősi rokonunkra bukkantak

Korábban ismeretlen, ősi rokonunkra bukkantak

Új taggal bővült evolúciós családfánk.

Parkinson-kór: ezért olyan nehéz a kezelés

Parkinson-kór: ezért olyan nehéz a kezelés

A Parkinson-kór ősidők óta velünk él, az elmúlt időszakban viszont egyre nő az esetszám.

Magyar kutatók találtak módszert a világjárványok vizsgálatára

Magyar kutatók találtak módszert a világjárványok vizsgálatára

A szakértők olyan módszert dolgoztak ki, amely egyszerre több egyéni tulajdonság tükrében vizsgálja a pandémiák hatását.

National Geographic 2025. januári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

22 200 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlapNational Geographic 2024. áprilisi címlapNational Geographic 2024. májusi címlapNational Geographic 2024. júniusi címlapNational Geographic 2024. júliusi címlapNational Geographic 2024. augusztusi címlapNational Geographic 2024. szeptemberi címlapNational Geographic 2024. októberi címlapNational Geographic 2024. novemberi címlapNational Geographic 2024. decemberi címlapNational Geographic 2025. januári címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket