Önzőbbé tesz a kialvatlanság

A Berkeley Egyetem alváskutatóinak nemrégiben, a PLOS Biology folyóiratban közzé tett kutatási eredménye szerint az alváshiány nemcsak egészségügyi kockázatokat rejt, de aláássa segítőkészségünket is. A vizsgálatok egyik érdekes példája volt az, amikor az óraállítást követően, az egy órával rövidebb éjszaka után a jótékonysági szervezetekhez érkező adományok mennyisége csökkent.

„Az elmúlt 20 évben igen fontos kapcsolatot találtunk az alvás-egészségünk és a mentális egészségünk között. Egyetlen olyan jelentős pszichiátriai kórkép sincs, amelyben minden rendben volna az alvással” – mondta Matthew Walker, a kutatás egyik résztvevője. „Az új eredményeink azonban azt jelzik, hogy az alváshiány nemcsak az egyén egészségét, hanem a társas kapcsolatainkat is rombolja, ezzel az emberi társadalom alapjait gyengíti. Mivel szociális faj vagyunk, a társas viselkedésünk különösen fontos, ám úgy látszik, ez alapvetően függ attól, hogy mennyit tudunk aludni.” Az alvásunk hatásai nemcsak minket érintenek tehát, hanem tovaterjednek a körülöttünk élőkre is.

A kutatók három külön vizsgálatot írnak le a tanulmányukban. Az egyikben 24 egészséges alanyt funkcionális MRI segítségével vizsgáltak meg egy 8 órás alvással töltött éjszaka, és egy alvás nélkül töltött éjszaka után. Arra jutottak, hogy a tudatelmélet kialakításában részt vevő agyi régiók, vagyis azok, amelyek segítségével képesek vagyunk másokkal együttérezni, illetve belátni mások igényeit, a kialvatlan agyban kevésbé voltak aktívak. „Olyan, mintha ezek az agyterületeink nem reagálnának, amikor kialvatlanul próbálunk kapcsolatba lépni másokkal” – mondta Eti Ben Simon, a kutatás vezetője.

A második vizsgálatban a kutatók 100 fő viselkedését követték online 3-4 éjszakán keresztül, s olyan adatokat gyűjtöttek, mint az, hogy mennyit aludt egy-egy ember, milyen minőségű volt az alvásideje, hányszor ébredt fel. Ezután kifaggatták őket olyan dolgokról, hogy kinyitják-e valakinek az ajtót, vagy segítenek-e az utcán egy sérült embernek. Kiderült, hogy amikor rosszabbul, kevesebbet aludt valaki, utána jelentősen csökkent a segítőkészsége ahhoz képest, amikor ugyanez a személy többet, jobban aludt.

A harmadik vizsgálatban jótékonysági szervezetek adatbázisait mérték fel, 2001-2016 közti adományozásokról. Amikor az óraállítás miatt egy órával kevesebbet alhattak az emberek, 10 százalékkal kevesebbet adományoztak – ám az órák visszaállításakor a plusz alvástól nem nőtt meg az adományozási kedv. Azokon a helyeken, ahol nem volt óraállítás, nem mutatkozott meg semmi változás az adományok mennyiségében.

Ez azt jelenti, hogy már a kis mértékű alváshiány is megmutatkozott a segítőkészségünkben, vagyis gyakorlatilag abban, ahogyan társadalomként képesek vagyunk funkcionálni. „Azzal, ha segítjük az alvást ahelyett, hogy csúfolnánk azokat, akik jókat alszanak, egészen kézzel foghatóan javítanák a minden nap megélt társas kapcsolatainkon” – tette hozzá Ben Simon. A fejlett országokban a lakosság fele panaszkodik kialvatlanságra a munkanapjai idején. „Ideje lenne megszabadulni attól a tévképzettől, hogy az alvás valami szükségtelen vagy épp időpocsékoló dolog, s anélkül, hogy szégyellnénk magunkat emiatt, egész egyszerűen kezdjünk el eleget aludni!”