Mennyire környezetszennyező az online élet?

Míg a szakmabeliek számára nem meglepetés azzal szembesülni, hogy az internet, a hálózat és annak eszközei, vagy épp az adattárolás mekkora energiaigényű, az átlagember, átlag felhasználó számára (aki még csak nem is gondol magára úgy, mint felhasználóra) e kérdések kimerülnek abban, hogy pl. mennyit fizet az adott hónapban az adathasználata után. Az ausztrál Macquarie Egyetem kutatói most felmérést végeztek egy nagyvárosi egyetem internethasználata kapcsán.

Ha a közlekedéssel és személyes jelenléttel járó eseményeket digitálisra váltjuk, megspórolható a közlekedés szennyezése és szén-dioxid-kibocsátása, azonban meglepően nagy a digitális létünk környezeti terhelése is, mondta el Jessica McLean, a Cities szakfolyóiratban publikált kutatás vezetője. „Gyakran nem gondolunk arra az infrastruktúrára, ami az olyan egyszerű dolgokhoz szükséges, mint egy email küldése vagy a fotóink tárolása – ezeket a digitális dolgokat gyakran olyan adatközpontokban tárolják, ami nincs a szemünk előtt és nem jár az eszünkben sem. Ha egyáltalában eszünkbe jut, akkor is folyamatosnak gondoljuk e szolgáltatásokat, és korlátlannak.”

A kutató, aki nemrégiben egy könyvet is kiadott e témában, elmondta, hogy meglepően nagy környezeti lábnyoma van a digitális létünknek.

Amellett az egyértelmű áramfelhasználás mellett, amivel a számítógépeink, adatközpontok és a hálózati eszközök használata jár, érdemes az ezekhez szükséges anyagok bányászatának, kereskedelmének, gyártásának terület- és vízigényére is gondolni. A kutatók korábban már azt is kiszámították, miféle digitális aktivitás milyen kibocsátással jár.

A leginkább nagy üvegházgáz-kibocsátással járó tevékenységek:

Videóhívások

1 órányi videókonferencia 1 kg szén-dioxid kibocsátásával járhat, 12 liter vízre és kb. egy írólapnyi földterületre van hozzá szükség. Azonban a kamera kikapcsolásával ezek 98 százalékát meg tudjuk takarítani.

Emailek

Egy telefonról wifin át elküldött rövid email 0,3 gramm szén-dioxidot, laptopról-laptopra küldve 17 gramm, nagyobb csatolmánnyal küldve pedig 50 gramm szén-dioxid kibocsátását eredményezi.

Digitális adattárolás

Minden 100 Gb adatmennyiséghez (fotó, videó, stb.), annak feltöltéséhez és tárolásához évente 0,2 tonna szén-dioxid jár egy átlagos USA-beli adatközpontban

Online filmnézés HD minőségben

Ha csak napi egy órát nézünk HD videót, ahhoz egy év alatt 160 kg szén-dioxid kibocsátása kapcsolódik, ám ha normál felbontásban nézzük ugyanezt, az csupán 8 kg terheléssel jár.

Szuperszámítógépek használata

Bár ez az átlagembert nem fenyegeti, sokféle munkához szükség van rá. Ausztrál csillagászok évente 15 ezer tonna szén-dioxidot „termelnek” a szuperszámítógépes munkájuk során, ez pedig több mint az obszervatóriumok üzemeltetése, a nemzetközi utazások, és az irodaépületek áramellátása összesen. Érdemes azt is tudni, hogy a holland csillagászok ugyanilyen tevékenysége csupán ennek a 4 százaléka, mert Hollandiában 100 százalékban megújuló energiával üzemel a kérdéses szuperszámítógép (Ausztráliában még mindig szénerőművekkel állítják elő a villamos áram kb. háromnegyedét, ezért az ő példájuk kiugró).

Mesterséges intelligencia

Egy nagy MI modell betanítása 315-ször annyi szén-dioxid kibocsátással jár, mint egy világ körüli repülőút.

McLean hangsúlyozta, nagyon sok múlik azon, mennyi a megújuló energia részaránya a digitális lábnyomunkban. Fontosnak tartja, hogy valamiféle átláthatósági követelménynek minden digitális technológiával foglalkozó cég megfeleljen, valamint azt is, hogy a mainál sokkal tartósabb készülékeket gyártsanak. Emellett úgy véli, fontos azt is végiggondolni, hogy környezeti szempontból valóban jobb-e ha valamit távolról, digitálisan, „papírmentesen” oldunk meg, arra pedig érdemes figyelni, hogy tudatosabbá tegyük a digitális életünket.

„Az egyénektől azonban nem várható el, hogy megoldják e problémákat, a kormányoknak szabályozni, a vállalatoknak pedig cselekedni kell azért, hogy a digitális jövőnk jobbá és fenntarthatóvá váljon” – tette hozzá a kutató.