Yukon őslova

Yukon két okból különleges az őslénytant kutatók számára: egyrészt a jégkorszakban Észak-Amerika jelentős részét elfedő és legyaluló óriási jégtakaró e régiót szabadon hagyta, így a korábbi rétegek megőrződhettek, másrészt viszont az örök fagy tartósított mindent, ami a talajba került. Az Alaszkai Egyetem (Fairbanks) mutatta be az e körülményeknek köszönhetően fennmaradt ősló-csontokat. A legizgalmasabb apró csontmaradvány kényelmesen elfért a kutató kezében.

Elizabeth Hall a kanadai Yukon terület állami paleontológusa elmondta, hogy e fenti körülmények, valamint az aranybányászokkal fenntartott kiváló kapcsolat miatt számtalan értékes lelet került már a kutatók kezébe, múzeumokba, nemrégiben például egy farkaskölyök mumifikálódott maradványa, amelyet mi is bemutattunk. A régió különlegességét jól mutatják az olyan kiválóan megőrzött leletek, mint a sok tízezer éves sarki ürgefészek az egykori állat csontmaradványai mellett annak téli magraktárával. Élt itt beringiai oroszlán, kardfogú macska, ember nagyságú hód, több teveféle, ám ezen állatok ideje óta a terület száraz, füves pusztaságból (mamutsztyeppéből) fenyőkkel, nyárakkal és fűzfákkal teli sűrű erdőséggé alakult. Egykor azonban a lópaták dobogása is hétköznapi hang volt Yukonban.

Hall 2003-ban a vancouveri Simon Fraser Egyetem hallgatója volt még, amikor egy yukoni képzési programra jelentkezett, s ekkor jutott el az aranyláz egykori központja, Dawson City közelében lévő helyre, egy egykori aranybányához, amelynek Thistle Creek a neve. 2003 nyarán Hall megfigyelhette, amint egy kutató kiemel egy kicsiny, barnára színeződött csontot a talaj mélyéről, két igen régi vulkánkitörés hamurétegei közti részből. A kutató a maradványt egy ló egykori ujjaként mutatta meg Hallnak.

A talajból kiemelt csont még mindig hideg volt, és a vele együtt megtalált további csontokkal (mamut, masztodon) együtt meglehetősen réginek tűntek, a két vulkáni réteg beazonosított kora alapján 765 ezer éves csontokat találtak itt. Néhány évvel később a csontból kiemelt darabkából sikerült az egykor élt állat DNS-ét is rekonstruálni, ez volt akkor a világ legrégebbi és legteljesebb mértékben szekvenált ősi DNS-e. Világossá vált, hogy az ősló 765 ezer évvel ezelőtt füvet és sásféléket legelészett az egykori Yukon partjai közelében, az is, hogy az állat hím volt, és tevékkel, oroszlánokkal és masztodonokkal együtt rótta a hideg, szeles pusztaságot. Ezek a genetikai adatok Hall szerint olyanok, mintha csak találtunk volna egy filmet, amely az ősló életét mutatta be.

A lovak mintegy 55 millió éve járják a Földet (szemben a mi alig 6 millió éves múltunkkal), s a Thistle Creek menti lelet segítségével igen sok érdekesség kiderült ezekről az állatokról, a DNS alapján például a kizárólag Amerikában élt „gólyalábú” lovak (Harringtonhippus) ma élő lovakkal való közeli rokonságát is be tudták bizonyítani a szakemberek. Ezeket az őslovakat korábban a csontjaik alakja alapján az ázsiai vadszamár rokonának vélték. A gólyalábú nevet annak köszönhetően kapták, hogy a lábcsontjaik a többi lóéhoz képest vékonyak voltak.

Alaszka egykori aranylelőhelyein ma is sokan igyekeznek aranyat kinyerni a folyók üledékéből, s e munkák során gyakran bukkannak őslénytani leletekre. A valódi aranybányákból őslénytani aranybányák lettek, évente sok ezer csontot emelnek ki a talajból csak a Dawson környéki területeken. Itt élt a jégkorban a kissé hosszú szőrű, viszonylag kis termetű, ám annál jobban ismert ősló, az Equus lambei, amely küllemében a przewalski-lóra emlékeztet, már persze a hosszabb szőrétől eltekintve.