Öregebb a Naprendszernél a Ryugu kisbolygó számos szemcséje

Hogyan lehet egy naprendszerbéli objektum egy darabja öregebb a Naprendszernél? Egy nagy nemzetközi kutatócsoport végzett vizsgálatokat a mintavétel után a Földre juttatott kisbolygó-kőzeteken, s a The Astrophysical Journal Letters szakfolyóiratban publikálta az erről készült tanulmányt, a Carnegie Kutatóintézet pedig ismertette.

Nem most először mutatnak ki ilyen korú anyagot valamely objektumban, ám az eddigi vizsgálatok csak a Földre jutó meteoritokból nyertek ki a Naprendszer keletkezése előtt létrejött mikroszkopikus porszemcséket. Az, hogy most a Ryugu-ból is sikerült, bizonyítja, hogy mennyire is fontosak ezek a közeli kisbolygókhoz irányított űrszondák a Naprendszer keletkezési körülményeinek tisztázásában.

Minden egyes csillag-generáció a korábbi csillagok anyagából építkezik, mint egy hamvaiból újjáéledő főnixmadár, a Nap 4,5 milliárd éve úgy jött létre, hogy egy szupernóva-robbanás a már meglévő, porból és gázból álló felhőbe friss anyagokat lövellt. Ennek hatására a felhő magába roskadt és elkezdett forogni, s megszületett a Nap és a többi égitest is, anyagaikba pedig beépültek a szupernóvából érkező szemcsék is. A szemcsék egy része képes volt túlélni a szélsőséges körülményeket, amivel egy csillag- és bolygórendszer születése jár.

Ezen ősi anyagfelhő összetevőit őrzik egyes meteoritok, pl. az ún. szenes kondritok, és ma már ilyen preszoláris (a Nap kialakulásánál régebbi) szemcsék széles tárházát ismerjük, amelyek fennmaradtak, s a szakemberek nem csodálkoznak el azon, ha „túl” idős szemcséket, ősi, akár 7 milliárd éves korú csillagport mutatnak ki egy meteoritban( pl. a híres Murchinson-meteoritban). Ez részint annak köszönhető, hogy a protoplanetáris korong egyes helyein eltérőek voltak a körülmények, és míg a Nap közelében elég sűrű és forró volt, addig a távolabbi régiói hűvösebbek maradtak, így azok az anyagok, porszemcsék, amelyek egy korábbi eseményben keletkeztek (pl. szupernóva-robbanás, távoli csillagködök, stb.), a kialakuló Naprendszer hűvösebb régióiban képesek voltak megőrződni.

Ezeket az ősi, külső, nem naprendszeri eredetű szemcséket az izotóparányaik alapján lehet megtalálni, e vizsgálatokat végezték el a Ryuguról hazahozott mintán. A NanoSIMS nevű vizsgálati módszerrel, gyakorlatilag egy rendkívüli (nanométeres) felbontású térképező tömegspektrométerrel különítették el a szemcsék anyagán belül. Különféle idegen eredetű szemcséket azonosítottak, amelyek a meteoritokból már jól ismert típusoknak megfeleltek, ez alapján pl. oxidok, szilikátok, szilícium-karbid vagy grafit összetételűekre bukkantak rá. Ezek eloszlásából a Ryugu múltjába is bepillanthattak, hisz kiderült, hogy egyes részei „megúszták” az ősi anyagok átalakulását, amelynek során bizonyos típusú Naprendszer előtti szemcsék egyszerűen lebomlottak. A különféle típusú szemcsék eltérő csillagokból, illetve a csillagok eltérő folyamataiból származnak.

„Azzal, hogy a laboratóriumban azonosíthatjuk és tanulmányozhatjuk e szemcséket, arra nyílik lehetőség, hogy megértsük a Naprendszer és más kozmikus objektumok kialakulásának asztrofizikai körülményeit” – magyarázta Jens Barosch kozmokémikus, a kutatás vezetője.

Ez azt jelenti, hogy a kisbolygóból hazahozott mintával nemcsak a Naprendszer múltjára, hanem távoli csillagok életeseményeire is rápillanthatnak a szakemberek, ez pedig rendkívül értékessé teszi e mintát is.