Afrika legősibb dinoszaurusza

Az állat mintegy 235 millió éve élt az egykori Pangea területén, a mai Zimbabwéban.

A Virginiai Műszaki Egyetem hallgatója talált rá még 2017-ben arra a szinte érintetlen csontmaradványra, amelyet két évvel később sikerült kiszabadítani. A vizsgálatai alapján egy ősi dinoszauruszfélét találtak, a hosszú nyakú és hosszú farkú állat nem egészen 2 méteres lehetett. A Nature folyóiratban bemutatott állat a Mbiresaurus raathi nevet kapta, és csupán a mellső végtagja, s a koponya egy része hiányzik belőle. A lelet hiánypótló a korai dinoszauruszok földrajzi elterjedésében, és azt bizonyítja, hogy érdemes az elméleti kutatások alapján keresni a kövületeket.
„Ezek Afrika legősibb dinoszaurusz-maradványai, s korukban azonosak a világ más pontjain előkerült legelső dinoszauruszokkal. Ezek a legrégebbi leletek a triász késői, karni nevű időszakából, mintegy 230 millió évvel ezelőttről származnak, rendkívül ritkák, és a világon csak néhány helyen bukkantak rájuk, például India, illetve Argentina északi, Brazília déli részén” – magyarázta Christopher Griffin, a maradványok felfedezője. A lelet azt is jelzi, hogy a legkorábbi dinoszauruszok evolúciója még mindig tartogat újdonságokat.
A most bemutatott dinoszaurusz mellett más maradványok is előkerültek, köztük néhány bizarr őshüllő, (például rhynchosaurus) de az emlősökhöz vezető evolúciós út is képviselteti magát az észak-zimbabwei leletek közt. A Mbiresaurus (a nevét a tartományról kapta, ahol előkerült) két lábon járt, s viszonylag kis feje, s apró, csipkés fogai voltak, amelyek alapján növényevő, esetleg mindenevő lehetett.
A leletnek köszönhetően a dinoszauruszok elterjedésére vonatkozó elképzeléseket is bővíthették a szakemberek. Ekkoriban Afrika minden más mai kontinenssel együtt a Pangea része volt, a szuperkontinens erősen eltérő, nedves, illetve száraz klímájú övezetekre oszlott. A trópusokon szélsőséges sivatag, a magasabb szélességeken pedig mérsékelt övi klíma uralkodhatott, s az elképzelések szerint ezek az övezetek korlátozhatták a dinoszauruszok elterjedését. A legősibb dinókra az egykori 50. déli szélesség környékén, mérsékelt övi területen találtak rá. Zimbabwe északi része is ezen övezetbe esett akkoriban, és a kutatók szándékosan azért kezdtek el dinoszaurusz-maradványokat keresni itt, hogy ezzel összeköttetést találjanak a mai indiai és dél-amerikai leletek közt. Az eleinte csak a déli féltekére korlátozódó dinoszauruszok csupán akkor tudtak északabbi régiókba vándorolni, amikor a karni csapadékos időszak megkezdődött és a nedvesebbé váló klíma lehetővé tette, hogy átjussanak a korábbi extrém sivatagos övezeten is. Azonban ezen időszak végével visszatért a szélsőséges klíma, és a triász végéig a már szétterjedt dinoszauruszokat az új lakhelyeiken tartotta.
Korábban a Pangea közepén a sivatag meglétét csupán az állatok elterjedése alapján feltételezték. A kutatók most egy új, általuk fejlesztett modellben a számtalan helyen talált csontmaradványhoz geokémiai elemzések eredményeit is társították, s ezek együttesével a sivatagok és a dinók elterjedési korlátai közti kapcsolatokat is bizonyították. „Ez az első eset, hogy a geokémiai és az ősmaradványokból kapott adatokat az evolúciós történet és az egyes dinoszauruszfajok közti rokoni kapcsolatok is igazolták” – tette hozzá Brenen Wynd, a kutatás egyik résztvevője.
A Mbiresaurus szinte teljes lelete Zimbabwe számára valóságos kincs, és hatalmas lehetőségeket jelent a jövő kutatásai számára, mondta el Michel Zondo, a Zimbabwei Természettudományi Múzeum kurátora és őslénytani szakembere. A régióban, ahonnan a most bemutatott állat is előkerült, még rengeteg lelet vár feltárásra, ahogy a Mbiresaurus, úgy a később előkerülő maradványok is mind e múzeum gyűjteményét gyarapítják majd.
A kutatók hangsúlyozták, hogy rendkívül fontosnak tartják, hogy a vizsgálataikat mindenütt a helyi szakemberek és lakosok részévételével, velük együttműködésben végezzék el. A feltárásokat és az azt követő kutatásokat többek közt a National Geographic Society is támogatta.