Új típusú sarki fény a Marson

A MAVEN nevű NASA-szonda a marsi légkört és a bolygó körüli környezetet vizsgálja, ezen belül pedig a napszél hatását, a plazma tevékenységét is. Az Emirátusok szondáján elhelyezett mérésekkel a bolygó protoneredetű, ultraibolya tartományú sarki fényét lehetett felderíteni, a két szonda méréseinek összevetése pedig új tudományos eredményeket hozott.

A Marsnak ugyan nincs állandó mágneses mezeje, ám ennek ellenére többféle sarki fény is kialakul a környezetében. Ezek egyike a protoneredetű sarki fény, amely közvetlen módon jön létre, egy olyan folyamatban, amelynek során a napszéllel érkező részecskék kis részben közvetlenül a bolygó légkörét bombázhatják, annak nappali oldalán. A jelenséget csak 2018-ban fedezték fel a MAVEN és az európai Mars Express mérései alapján, és ekkor még úgy tűnt, a bolygót egyöntetűen öleli körbe ez a fényjelenség (ezzel inkább a földi légkörfényre hasonlítva). Az Emirátusok szondája azonban azt észlelte, hogy egyes alkalmakkor nem egyöntetűen, hanem kis területekre koncentráltan, csomókban jelenik meg e protoneredetű sarki fény, ráadásul igen változékony és dinamikus volt e csomók jelenléte.

Alapértelmezetten a napszélnek nem szabadna elérnie a Mars felső légkörét, azonban bizonyos alkalmak során mégis sor kerülhet erre, mint a két szonda összehangolt megfigyeléseiből kiderült. A Mars ritka légköre akadályként áll a napszéllel érkező mágnesség útjába, ez pedig azt eredményezi, hogy a lelassuló és feltorlódó napszél hatására a plazma koncentrálttá válik, s ez a Mars ősi mágneses terének megmaradt erővonalaival képes kölcsönhatásba lépni. Ezen alkalmakkor különösen turbulens viszonyok állnak fenn, annak köszönhetőn hogy a napszéllel érkező részecskék képesek eljutni a bolygó felső légköréig. A protoneredetű sarki fény e csomós változata valószínűleg nemcsak a napszél turbulenciáival, hanem még a marsi évszakokkal is összefügghet.

A pontos mechanizmusok még feltárásra várnak, és ebben a két szonda további közös munkájára is szükség lesz.