Az első tévésztárok egyike volt a piarista fizikatanár
Öveges Józsefre emlékezünk, aki 1979. szeptember 4-én hunyt el. Szó szerint élete végéig tanított. Vallotta: „Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladásra.”
Több mint negyven évvel a halála után még mindig sokan emlékeznek Öveges József professzorra, részben az interneten föllelhető archív tévéfelvételek révén, részben pedig a piarista papból lett fizikatanár legendás személyiségének köszönhetően.
1895. november 10-én a göcseji faluban, Pákán született, az elemi iskolában édesapja volt az első tanítója, maga is több generációs tanítócsaládból származott. Hirtelen és korai halála után a kis József a győri bencéseknél folytatta tanulmányait, de sokat szűkölködött. Pályaválasztása vélhetően soha nem volt kérdéses, az viszont eltért a családi hagyománytól, hogy szerzetesként szeretett volna tanár lenni.
„Vágyakozva láttam, hogy milyen békességben élnek hivatásunknak derék bencés tanáraim. Hallottam, hogy valamikor az utcán csatangoló gyermekek oktatására alakult meg a Kegyes Tanítórend, a piaristák rendje”, mesélte 1976-ban egy visszaemlékezésben. Tizenhét évesen, 1912. augusztus 27-én nyert felvételt példaképei közé, a Piarista Tanítórendbe. A kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten, a Magyar Királyi Tudomány-egyetemen szerzett számtan-fizika szakos középiskolai tanár diplomát 1919-ben. Hiába ajánlottak fel neki azonnal egyetemi tanársegédi pozíciót, a Tanácsköztársaság miatt a rend Övegest vidékre helyezte.
„Saját bevallása szerint a számtan-fizika szakot azért választotta, mert ösztönösen vonzódott a tárgyi, a bizonyítható igazságok felé. Gyermekkorát falun töltötte, a természet csodáinak zaklató kérdéseivel. Választ nem kapott, mert nem volt sem könyv, sem ember, aki megmagyarázhatta volna a jelenségeket. Mikor tanítani kezdett, még alig akadt olyan tudományos könyv, amelyet ajánlhatott volna az ifjúságnak. Ezért kezdte el maga a könyvírást”, írta róla Zsoldos Tamásné Bogdán Beáta, akinek Öveges József életútja című műve 2004-ben jelent meg az Eötvös Loránd Fizikai Társulat kiadásában.
Tanított Szeged, Tata és Vác piarista gimnáziumaiban, majd 1940-ben visszakerült Budapestre. Tanári pályafutása alatt 32 könyve és számtalan cikke jelent meg. Középiskolai tanárként óráinak sikerességét azon mérte le, hogy mennyit nevetnek a gyerekek. Hitvallása volt, hogy olyan egyszerűen kell magyarázni, hogy „Kati néni is megértse”. Aki nem tud így magyarázni, valószínűleg maga sem érti az adott témát, mondta. De a készületlen diákot ki nem állhatta: egyszer felkérték érettségiztetni, és a fél évfolyamot megbuktatta matematikából és fizikából — többet nem is hívták.
Rendfőnöki engedéllyel az Általános Iskolai Tanárképző Főiskolán Budapesten tanított 1955-ig, mint a fizikai tanszék vezetője. Ekkor, 60 éves korában „nyugalomba vonult”, hogy „az egész ország tanítója” lehessen, fogalmazott Kovács Mihály piarista tanár Öveges József című könyvében. A professzor a rádióban 256 előadást tartott, a televízióban pedig 135 alkalommal szerepelt, már az első kísérleti tévéadásokban is. Így lett előadóterme az egész ország. 1964-ben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) országos elnökségének tagjává választották, népművelőként fontosnak tartotta olyan bemutató intézetek létrehozását, amelyekben az emberek szórakozva, közérthető módon ismerhetnék meg a tudományt. Ez az álma halála után 17 évvel vált valóra, amikor megnyitott a Csodák Palotája.
A professzor nyugdíjasként is tovább dolgozott, 84 évesen éppen tanítványainak mutatott be egy kísérletet, amikor agyvérzés érte, 1979. szeptember 4-én hunyt el.
„Hozzá fogható, egész életét az ismeretterjesztésnek áldozó pedagógus azóta sem élt Magyarországon”, méltatta életműírója.