Nem minden tárgy jó az újrahasznosításra

Számtalan használati tárgy van, amelyek akár több generációt is kiszolgálhat, ilyenek a gyerekholmik, ezeket hamarabb növi ki a kicsi, mintsem elkopnának, így ideálisak a továbböröklésre. Van azonban egy kategória, amire jobb vigyázni: a műanyag játékok, különösen, ha régebbi gyártásúak. Egy, a Göteborgi Egyetem kutatói által végzett vizsgálat szerint a régi gyerekjátékok 84 százalékában lehet olyan mérgező vegyületeket találni, amelyek negatívan hatnak a gyerekek fejlődésére. Az eredményeket a Journal of Hazardous Materials Advances szakfolyóiratban publikálták.

A korábbi előírások kevésbé voltak szigorúak (jórészt azért, mert hiányoztak azok az ismereteink, amelyek alapján szigorítani lehetett), így a néhány évtizede gyártott gyerekjátékok még számos olyan vegyületet tartalmazhattak, amelyeket 1999-től kezdődően több lépcsőben már betiltottak Európában. Ilyen vegyületek például a különféle ftalátok és a rövid láncú klórozott paraffinok, amelyek gyerekjátékokban 2009 után már nem lehetnek jelen, ám az ezt megelőzően gyártottakban még igen. (A rendelkezés életbe lépését követően nemcsak a játékokban, hanem a gyerekek vizeletében mérhető ftalátok mennyisége is csökkent.) Míg a szabályozás előtt gyártott játékok és egyéb tárgyak 84 százalékában voltak jelen e vegyületek, addig az utána készülteknek kb. 30 százalékában még mindig meghaladta a határértéket a mennyiségük. Azonban a régi holmiké messze sokkal rosszabb volt. „A mérgező anyagok koncentrációja a régi termékekben lényegesen magasabb volt. Egyes régi labdákban például a teljes tömeg 40 százalékát is meghaladták a ftalátok, ez pedig 400-szor több a megengedettnél” – mondta el a kutatást vezető Bethanie Carney Almroth. Jelenleg a játékokra vonatkozó előírásokban a tárgy tömegének legfeljebb 0,1 százaléka lehet ftalát, és 0,15 százaléka a rövid láncú klórozott paraffin.

„A kutatás azt mutatja, hogy az újbóli használat és az újrahasznosítás nem automatikusan jó dolog. Ahhoz, hogy a körkörösebb gazdaságra átálljunk, tiltásokra és szakpolitikai intézkedésekre van szükség, amelyek segítségével a mérgező vegyületek eltűnhetnek a műanyagokból és más tárgyakból. A játékokra vonatkozó új előírások kulcsfontosságúak voltak abban, hogy csökkent e vegyületek száma, azonban ez csak az újonnan gyártottakra vonatkozhatott, a régiekre nem” – magyarázta Daniel Slunge, a kutatás résztvevője.

A régi műanyagok újrafeldolgozása ezen adalékok miatt különösen komplex feladat, amelynek során a mérgező vegyületek vagy benne maradnak az anyagban s ezzel a későbbi használatuk jelent veszélyt, vagy az eltávolításuk során kijuthatnak a környezetbe, illetve az újrahasznosításban dolgozók egészségét veszélyeztetik. Jelen pillanatban nincs olyan ipari méretekben végezhető újrahasznosítási eljárás, amellyel e vegyületek elkülöníthetőek a felhasználható műanyagoktól. A mérgező vegyületekkel teli műanyagok újbóli használata pedig olyan egészségügyi és környezeti terheléssel járhat, ami nagyobb kárt jelent, mint amekkora az újrahasznosítás haszna.