Saját kutatóintézetet kapott a Balaton

A Balatonnál korábban is folytak természettudományos kutatások, hiszen 1891 óta működött a révfülöpi biológiai állomás, amely azonban szűkös térbeli lehetőségei miatt nem volt képes olyan léptékű fejlődésre, amit a magyar tengerrel kapcsolatos tudományos munka megkövetelt. Ezért az akkori közoktatásügyi miniszter, Klebelsberg Kunó 1926-ban korszerűbb intézet létrehozásáról döntött. Kevesebb mint egy év és tízmilliárd forint – mai szemmel az előbbit keveselljük, utóbbit sokalljuk, de a Pesti Napló tudósítója szerint ennyibe került a Kotsis Iván építész által tervezett intézet megépítése.

A lobogódíszbe öltöztetett oszlopok között fél 12-kor megjelent Horthy Miklós kormányzó a közoktatásügyi miniszter kíséretében. „Különösen jelentős, hogy a mai nehéz időkben is képesek vagyunk fölállítani olyan kutatóintézetet, amely méltán tarthat számot az egész világ érdeklődésére” – mondotta a kormányzó. „A tudományszakok közül ma talán, ha szabad így nevezni, a legdivatosabb a biológia. Ha nem akarunk kimaradni a művelt nemzetek szolidaritásából, akkor a biológiai tudományok mindenféle műveléséből nekünk magyaroknak is ki kell vennünk a részünket” – hangsúlyozta Klebelsberg. Az intézetet Hóman Bálint, a Nemzet Múzeum főigazgatója vette át, hiszen akkoriban annak fennhatósága alá tartozott a tihanyi intézet, amelynek igazgatói dr. Verzár Frigyes és dr. Hankó Béla lettek.

Nem véletlenül esett Tihanyra választás: a helyszín az akkortájt épült autóúton és vasúton is könnyen megközelíthető volt, ezen a szakaszon mély a víz, ami fontos a Balaton vízi életének tanulmányozásához, és közel esett Balatonfüredhez, ahol egész évben élénk volt az élet. A szomszédos telken áll ma is József főherceg nyári rezidenciája, Klebelsberg a kastély tervezőjét kérte fel építésznek, azzal a szándékkal, hogy egységes legyen a tóparti látkép. „Amikor első ízben a helyszínre mentünk, bemutatkozásom után nyomban megkérdezte, hogyan lehet egy ilyen komplikált épületet úgy megtervezni, hogy hogy az gyakorlatilag is jó legyen, és a külsőben is artisztikus. Azt feleltem, hogy az elrendezést a benne lefolyó üzem fogja diktálni, s azt esztétikus keretekben kell kimutatni a külsőben. (…) Három egységre tagoltam: középen áll a laboratóriumi épület, ettől egyik oldalra a kutató tudósok szállodája, a másikon az állandó igazgatósági személyzet lakóháza. Mindkettőt oszlopos árkádsor köti össze a főépülettel”, írta a neoreneszánsz stílusban megtervezett épületről Kotsis Iván az önéletrajzában.

Az 1936-ban készült fotón a Magyar Biológiai Kutatóintézet (ma Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet).

Forrás: Fortepan / Somlai Tibor

Az első Magyar Biológiai Kutatóintézet hamar a tó vízminőségét és halgazdálkodását szolgáló kutatások fellegvára lett. A különleges laboratóriumokat a gáz, vákuum, sűrített levegő és ivóvíz mellett Balaton-vízzel és a Fekete-tenger vizével is ellátták: a tó vizét pumpákkal juttatták fel az épület tetején elhelyezett tartályokba, akárcsak a tengervizet, amelyet uszállyal hoztak a Dunán és a Sió-csatornán keresztül. A laboratóriumok az egész világról vonzották a vendégkutatókat. 1930–1942 között olyan világhírű tudósok is dolgoztak a tihanyi falak között, mint Otto Loewi és Szent-Györgyi Albert. A II. világháború végnapjaiban az intézet a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá került, így teljes felszerelésével együtt megmenekült a háború pusztításától.

Az intézet 1952-ben került át a Magyar Tudományos Akadémiához, ám a hatvanas években induló neurobiológiai kutatások háttérbe szorították a Balaton-kutatást. „Az 1965-ös és különösen az 1975-ös tömeges balatoni halpusztulás, a nádpusztulás és legfőképpen a Balaton vízminőségének drámai romlása miatt az 1970-es évektől kormányprogramok sora indult a Balaton megmentésére. Mindez arra késztette a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy újra a hidrobiológiát tegye a tihanyi intézet fő profiljává, és ennek hangsúlyozása érdekében 1982-től az intézet nevét is az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetére változtatták. Az intézet kutatói feltárták a nád- és halpusztulások okait, valamint az inváziós fajok betelepülésének és terjedésének dinamikáját, az ellenük való védekezés lehetséges változatait, rendszeressé tették a balatoni ökológiai monitoringot” – olvasható az intézet honlapján.

2021. április 1-től a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet önálló jogi személyként működik, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat tagjaként. Más szervezetekkel együttműködésben a Duna, a Tisza és a szárazföldi ökológiai folyamatok kutatásával is foglalkozik, az intézet limnológusai jelentős szakértői feladatokat látnak el az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek vízi környezetvédelmi tevékenységében is.