2000 éve még narancssárga volt a Betelgeuse

A csillagok életkorával azok fényessége, mérete és színe is változik, annak függvényében, hogy a bennük lezajló fúzió milyen szakaszban jár, s az asztrofizikusok vissza is tudnak következtetni a csillag külső tulajdonságaiból annak korára, tömegére. A Napnál többször nagyobb tömegű óriáscsillagok esetében a csillag evolúciós változásai gyorsan zajlanak – már persze csillagászati léptékkel. Ám még ez a sebesség is kicsi ahhoz, hogy néhány generáció alatt észlelhető változásokat lássunk, ezért a Jénai Egyetem Asztrofizikai Intézetének kutatója vezette nemzetközi csoport az ókorba nyúlt vissza e változások nyomát kutatva. Az eredményeiket a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society szakfolyóiratban publikálták.

A kutatók, mivel tisztában vannak a színérzékelés szubjektív voltával, sőt, annak nyelvi korlátaival is, ezért csak olyan forrásokat vontak az elemzésbe, amelyekben a színek összehasonlításokban szerepeltek, nem önmagukban jelentek meg, így lehetőség volt arra, hogy azok valósságát más égitestek színeihez viszonyítva lehessen értékelni.

Mintegy 2100 évvel ezelőtt egy kínai tudós, Sze-ma Csien feljegyzésében, amely a csillagok színeit ismerteti, a Betelgeuse még a sárga színű csillagok mintájaként szerepelt, a kékesfehér Szíriusz és Bellatrix, valamint a vörös Antares közt helyezkedett el. Kicsit később Caius Julius Hyginus római szerző feljegyzésében az szerepel, hogy a Betelgeuse színe olyan sárga volt, mint a Szaturnuszé, ezzel még pontosabbá vált a szín meghatározása. Más ókori szerzők, mint pl. a 2. századi Ptolemaiosz is egyértelműen jelezték, hogy nem tartozott a vörös (mint az említett Antares vagy az Aldebaran) csillagok táborába a Betelgeuse. Azonban a 9-10. századi perzsa csillagász, Al-Szúfi, a 15. századi és szintén perzsa Ulug bég, valamint a 16. századi dán Tycho Brahe már vörösként tartotta nyilván, vörösebbnek írta le, mint az Aldebarant. Jelenleg a Belegeuse színe azonos az Antaresével, az Antares színét pedig az ókorban is ugyanolyan vörösnek írták le, mint ma. (Az Antarest pedig a Marshoz is hasonlíthatjuk színét illetően.)

Ezek a történelmi adatok arra utalnak, hogy a csillag színe vörösebbé vált a 2000 évvel ezelőttihez képest, ez pedig a csillag fejlődéséről vall. Az a tény, hogy két évezred alatt a színe sárgás-narancsosból vörössé változott, elárulja azt, hogy a tömege a Napénál 14-szer nagyobb, ez pedig a koráról is vall: a Betelgeuse jelenleg kb. 14 millió éves lehet. A számítások szerint innentől még mintegy 1,5 millió éve lehet hátra addig, hogy egy szupernóva-robbanásban befejezze a csillaglétét. A több mint 3 évezreden át a megfigyelésekben, feljegyzésekben változatlanul vörösnek jelzett Antares esetében ez a hátra lévő idő kicsit rövidebb, 1-1,4 millió év lehet.