Bolygórabló csillagok

A Sheffieldi Egyetem kutatói új elmélettel álltak elő a Napnál legalább háromszor nagyobb csillagok körül keringő Jupiter-méretű bolygók kapcsán. Elvileg e csillagoknál is kialakulhatnának óriásbolygók, ám a csillag által kibocsátott hatalmas ultraibolya sugárzás hatására egy ponton túl nem tudnak tovább növekedni a bolygókezdemények, így nem érhetik el a mi Jupiterünk méretét. Ennek ellenére mégis vannak e csillagok közt olyanok, amelyek rendelkeznek efféle bolygóval, a Jupiter-szerű bolygó ezekben az esetekben a csillagtól nagy távolságra kering (a Nap-Föld távolság több százszorosán). Egész eddig kérdéses volt azonban a kialakulásuk.

Dr. Emma Daffern-Powell, a kutatás egyik résztvevője elmondta: „Korábbi vizsgálatainkból kiderült, hogy a csillagbölcsődékben a csillagok képesek egymástól bolygókat rabolni, vagy befogni olyan bolygókat, amelyek szabadon kóborolnak. Tudjuk, hogy a nagy tömegű csillagok nagyobb hatásúak, mint a Naphoz hasonlóak, és ezek a nagy tömegűek azok, amelyek rabolhatnak.”

Talán a világ legismertebb csillagbölcsődéje a Sas-ködben lévő „Teremtés oszlopai” nevű régió.

Forrás: NASA / Hubble

Csillagbölcsődéknek azokat a gázból és porból álló ködöket nevezzük, amelyek összehúzódása számos csillag születését eredményezi, ilyen például a legismertebb a Sas-köd Teremtés oszlopai nevű régiója, vagy épp a Webb-űrteleszkóp által nemrégiben megörökített Carina-köd csillag-szülőszobája.

A számítógépes szimulációk szerint a csillagok születésének első tízmillió évében átlag egy alkalommal kerül sor ezekre a bolygórablásokra. Ezeket a különös bolygókat a kutatók BEAST-bolygóknak hívják egy csillagászati felmérő projekt betűszó neve után, az exobolygók sokszínű társaságának egy külön kategóriáját jelentik. Eddig teljes bizonyossággal két rendszerben találtak ilyen gázbolygókat, amelyek óriáscsillagok körül keringenek és a létezésük ellentmond az adott csillag körüli körülményeknek. Az egyik 290, a másik 556 csillagászati egység távolságban (csillagászati egység: átlag Nap-Föld távolság) kering, vagyis rendkívül nagy távolságban – összevetésül: a Pluto törpebolygó legnagyobb távolsága a Naptól 49,3 csillagászati egység.

„A felfedezésünk még biztosabbá teszi azt a feltételezést, miszerint a csillaguktól igen nagy távolságban (a Nap-Föld távolságnál több mint százszor messzebb) keringő bolygók nem abban a rendszerben keringenek, amelyben létrejöttek” – tette hozzá Dr. Richard Parker, a kutatás vezetője. Az eredmények a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society: Letters szakfolyóiratban láttak napvilágot.